takarjon el mindent az idő, amíg nem késő.
Boldogan szökkenek a napsugarak szárnyán,
álmaimat festi igazra a lebegő szivárvány.
Eső helyett zuhogjon ezreivel a meleg pára,
csicsergő madarak repkednek, örömmel párban.
Figyelem őket s lelkemből feltör egy érzés,
mosolygok a tenyeremben pihenő lepkén.
Olyan szép színes és ezer arca van,
mint nekem mikor boldogan kacagok a világban.
Mikor hatalmasakat nevetek és szemeim csillognak,
rácsodálkozom , hogy a sorsom még mennyi varázst tartogat.
Majd sétálok tovább a tavaszi napsütésben,
a pillangó már messzire szállt, de én újra hiszek a mesékben.
Majd megérkezem az erdőbe, ahol minden rólam szól,
és kacagok a sok színesre festett léghajótól.
Mind elrepítenek egy- egy álmomhoz,
ez az a hely, ahol minden az én teremtett világom.
Ahol békesség van, öröm és vidámság,
csacsogó angyalok és jókedvű manótánc.
3 hozzászólás
Kedves Dilibáb!
Nagyon jó volt olvasni a versikédet, hozott egy kis tavaszi derűt a decemberbe!
Mindig szökkenj ilyen boldogan és kacagj a világra, ahogy versedben teszed!
u.i.: azért remélem, a jókedvű erdei manótánc nem valamiféle bolondgomba elfogyasztásának járulékos következménye! 🙂
Üdv: Bálint
Kedves Délibáb!
Boldog az az ember, aki így éli, így látja a világot. Olvasni is öröm kedves soraidat. Igazad van, az eddigi – netán kellemetlen – emlékeket "takarjon el mindent az idő, amíg nem késő", s ebben nagyon sok mindent leírtál. Itt a nyitja annak, hogy milyen lesz életünk. Aki hisz és bízik a jobb jövőben és azt keresi, meg is találja a szépet és a jót, amit az élet, a természet nekünk kínál, mint tálcán elénk tár…
Itt az élet elixírje, s aki megtalálja, boldog lesz, mert nem ássa el magában az élet árnyait.
Örömmel olvastam versed, gratulálok lelked világához
szeretettel: Kata
Köszönöm szépen a hozzászólásokat! 🙂 Nagyon sok kellemetlen emlékem van, de igyekszem inkább a jót meglátni és boldogan élni ezt a rövidke életet, amit ebben a világban tölthetek. 🙂
Üdv: Délibáb