Pokoltól keletre, Édentől nyugatra,
ahol az ördög vérebei ugatnak,
szétreped az utolsó éjszaka méhe,
nem szül többé sötét csodákat az égre;
nem tárja ki kapuit az Éjek Éje.
Mózes kőtáblájára árnyékok égnek,
elüszkösödik márványszobrok fehére,
ellobbannak az aranyozott glóriák.
Kénkőtől sárga gyalázat ömlik alád,
lelked alvadt véredben vergődik tovább;
nincs lélekvándorlás, körbejár a halál.
Futótűz marja húsodat, égett szagát
kóbor kutyák ebhűségével követed;
megváltást váró sárga csontbábuk között,
körözve döngenek kövér, zöld döglegyek:
úttalan utakon vagy senki követe.
Édenben poklot jársz, a Pokolban Édent,
szégyentől pirulva kőtükrökbe nézel,
vissza-visszaréved törött önarcképed;
saját magad körül jársz-kelsz körbe-körbe,
míg élő roncsként magadba nem ütközöl.
Egyedül utad szürke pora üdvözöl.
Nem vár rád húsnak melege, csak hűvös öl.
Te vagy egy testben üldöző és üldözött,
világvég vándora, aki elköltözött
Pokoltól keletre, Édentől nyugatra,
hol az ember az öröklétet kutatja.
4 hozzászólás
Szia János! 🙂
Tőled megszokottan komoly az alkotás, ezen nem is lepődök meg, mert az eddigiek alapján felállítottam magamban egy mércét veled kapcsolatban. Ezt mindig felülmúlod, most is. 🙂
Bennem mindig gondolatokat indítasz, ezért is szeretek nálad időzni, aztán többször is szólni itt.
Kedvelem verseid, mert nem egyszerűek. Azt kívánják, hogy mélyebbre süllyedjek, mint ahol éppen vagyok, de éppen ez emel fel az egekig.
Sajnos megtaláltam magam versedben. Jobb lett volna csakis kívülállóként szemlélni, de ez képtelenség.
Magaddal rántottál, mint már annyiszor…
Úgy vonzottál be, ahogy egyébként is, hát még jövök, amikor méginkább szembesülök iménti gondolataiddal, mert arra ösztönzöl, hogy értselek is.
Most is az a véleményem, hogy nagyon tudsz. Úgy játszol az elmékkel, ahogy engedik. Én nem mondok nemet, mert csodájára járok poklaidnak keletre és nyugatra tekintve is. 🙂
Köszönöm az újabb gondolkodtató élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Sokakat ez a vers "megriaszt", mert maguknak sem bevallottan bűntudatot ébreszt bennük, s azzal hárítanak, hogy én ezért nem vagyok felelős, hiszen akkor nem is éltem még, ezreket a bűnöket nem én követtem el. Holott ezek az "ordas eszmék" ott lappanganak benne tudat alatt, vagy az örökölt előítéleteiben.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Kedves János!
Tömör, mély gondolatok, utánozhatatlan változatok. Súlyos, nehéz szavak gördülnek egymás után.
Hogy megírni nehéz-e, azt Te tudod, de olvasni sem könnyű, hogy az ember mindjárt értse.
Mégis jó olvasni, elmélyedni benne, nekem nagyon tetszik, s a vége… mit mondjak?
…világvég vándora… az ember az öröklétet kutatja…
Valóban, ezt nem elég sem egyszer, sem kétszer elolvasni. Én is megnézem még máskor is.
Remek a versed még ha itt-ott nem egyezik a verstani fogalmakkal, akkor is!
Szeretettel gratulálok!
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm kommented. Igen. Nagyon jól érzed-érted azt a törekvésemet, hogy el akarom gondolkoztatni olvasóimat, még annak árán is, ha a líra formai szabályait "összetöröm".
Tudom, hogy általában nem vagyok könnyű olvasmány. De aki szeret elgondolkozni a versen/ íráson talán talál benne szívét, értelmét, vagy mindkettőt megérintő érzelmeket/gondolatokat.
Ebben reménykedem.
Szeretettel: SzJ