Hajdanán szép napos délután volt
Most sötét komor hideg éj
Szép napos délután sétáltam veled
Sötét éjben fekszem ma magam
Sétáltunk nagyokat míg a nap leszállt
Ma már szellem utamat
Lágy ajkad emléke mi este elkísért
Hideg párnám mit magamhoz húzok
Vártam a percet mikor újra látlak
Hideg éjjel emléked melegít
Vártam rád sokat de megérte bőven
Keserű magányban az idő lassan telik
Hajdanán szép napos délután újra látlak
Sötét komor az éj mert többé nem láthatlak
1 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép ellentétpár, amit a verseden végigviszel! A 3. versszak 2. sorát nem értem, nem maradt le valami?
Ha saját életedből merítetted a keserű élményt, megsúgom neked, hogy az éjszakát előbb-utóbb újra nappal követi… bízz! A remény hal meg utoljára.
Üdvözlettel: AV