Utolsót lobban már a nyár,
szemedre még a napsugár
szemérmesen mosolyt citál,
s a lomb között arany szitál…
Mint üldözött, úgy elszökött,
a sárga-rőt lombok között,
sok múltba szédült lenge nyár,
de feldereng, s még visszajár…
A régi lány, s a vén gitár,
ki tudja már, hogy merre jár;
már nem dalol, már nem beszél,
elvitte rég’, a kószaszél…
Fölötted bár, közelbe már,
körözve száll, a csend madár,
s amott a rebbenő sötét
is bontja már az üstökét,
s bár villan az éj a pallosán,
csak kacagsz a végzet angyalán:
mert, volt neked Ő, és volt egy nyár…
mi nem vehető el, soha már…
22 hozzászólás
Szia!
Nagyon hangulatos vers lett, örülök, hogy rátaláltam!
Ági
Köszönöm, hogy megtiszteltél. a.
Kedves Antal!
Szépet írtál, szépen emlékeztél meg valakiről. A második harmadik versszak gyönyörű. Olyan mint mikor belekap a szél és elragadja azt ami pótolhatatlan. Kicsit szomorkás , de belenyugvós hangulatot áraszt a versed. Olyan nekem való. Szívesen olvastam. Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Köszönök mindent Valika.
Üdv. a.
Kedves antonius!
Szép versedhez szívből gratulálok!
Üdv:Selanne
Selanne kedves!
Én pedig szívből köszönöm. a.
Kedves Antal!
Ha nem említenéd a gitárt, akkor is hallanám mellé azt halk pengetést, mert az egész vers egy dallamra száll. Igen,… a "lenge nyár " a " kósza szél" mind-mind, egyetlen dalt mesél. Olyan mintha egy csónakban, vagy egy gondolán ringatóznék, s kócolná hajamat az esti szellő. Szeretem!… pedig szomorkás.
Szeretettel: pipacs
Pipacska kedves!
Megtisztelő tartós figyelmed, értékelésed köszönöm. Jelfogóink azt hiszem, hasonlóképen működnek. Üdv. a.
Szia!
Csodálatosan visszaadod a nyár végi, nosztalgikus hangulatot. Tökéletesen igazad van, az emlékeket nem veheti el senki sem. ( Legfeljebb az Alzheimer -kór )
Szeretettel: Eszti
Hi-hi-hi. Ez jó! Köszönöm Eszti.
Üdv. a.
Az érzések megvoltak valaha bennem is, csak ezek a csodálatos
jelzők… költői képek kerültek el, amik ilyen gyönyörűre kerekítették
ezt a szépséges verset.
Köszönöm, hogy olvashattalak..
Amikor ott tartok, hogy „minek csinálom ezt, hagyom a francba az egészet!”, akkor jön a drága Zsike és megvigasztal és hitet ad, és a mosolyával fölvidít és és és…
Köszönöm. a.
Kedves Antal!
Megint nagyon szépet írtál.
A nyárnak ugyan vége lett, de az emléke még talán sokáig melegen tart mindenkit.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Józsikám!
Reménykedjünk, hogy így lészen. Ha nem, hát bevágunk a kandallóba egy öl fát.
Köszönök mindent. Üdv. a.
Kedves Antonius!
Most találtam rá a versedre, és meg kell mondjam: Nagyon tetszik!
A felbukkanó középrímeknek pedig kifejezetten örülök, mert a rímelésnek ezt a fajtáját sokan egyáltalán nem használják, pedig egy kicsit még "dob" is a vers ütemén, ami minden versnek nagyon jót tesz.
Örülök, hogy olvastam!
A.í.: Faddi Tamás
Szia Tamás!
Örülök, hogy észrevetted a belsőket. Köszönöm a figyelmed és megtisztelő értékelésed.
Üdv. a.
Mint egy country dalszöveg. Dallamos, ritmusos.
Csak szebb, mint egy szimpla dalszöveg, mert sokkal mélyebb.
Kedves vagy. Köszönöm.
Kedves Antal!
Azt hiszem megfejtettem a titkot, miért is térek vissza verseidhez, lopva, hangtalanul, és sokszor. Nekem a vers azért kell, hogy adjon, megérintsen, elvigyen, emlékeztessen, ringasson, megríkasson, daloljon, sodorjon. Lehet, hogy én csak egy pici pont vagyok a sötétben, de Nálad mindig megtalálom a fényt, az alagút végén. Akkor is, ha szomorú a versed. Zenében élek, állandóan hallgatom, s verseid ugyanúgy zenék füleimnek, amikor hangosan olvasom. Csak halkan jelzem, keveseket olvasok hangosan, mert azt bizony ki kell érdemelni. :-))) Ehhez kell a sodrás, az ütem, a rím. Nálad ezt mindig megtalálom.
Köszönet érte!
még mindig: pipacs
Pirulgatok Pipacska. Pirulgatok… Na neee…
Nagyon tetszett, igazi könnyed, édes-bús vers.
Kedves Tőled, hogy ellátogattál hozzám s olvastál, értékeltél.
Köszönöm. a.