Ér annyit, mint néhány cseppnyi vér?
Vagy a forint, mi zsebedben ring,
netán rajtad a széthordott ing?
Ha éhség űzne, vinne bűnbe,
egy falat kenyér, mondd, mit érne?
S más ha kérne, mi lenne ára?
Néznéd-e, hogy bolond vagy árva?
Vagy csak adnál, kenyered szegve,
két kezed, mint az élet lenne,
s ha nem jutna neked se vekni,
tudnál-e, mondd, ugyanúgy kérni?
Forró kovász bennem a bánat,
az a harag, az a gyalázat,
ha lehajtja fejét a szégyen,
túlélve, kegyelemkenyéren.
4 hozzászólás
Nagyon szép vers lett! Csak gratulálni tudok hozzá!
Köszönöm, kedves Mishu!
Nagyon szép gondolatokat fogalmaztál meg. Nekem is tetszik. Ez a kedvenc sorom “Forró kovász bennem a bánat, “
Nekem is az a kedvencem 🙂 Köszönöm!