Ketyegőm hangja örök álmodó,
felébredek valósághű vízió!
Széjjelnézek ezen földön, Istenem!
Sárga levél, zöld fűszál két kezem,
lábam helyén angyalszárnyak állnak,
elvehetitek már békepipámat,
mert amit látok egészség, kész csoda,
az ember a sokszínűség otthona,
zsíros talaj, sós levegő, szenteltvíz,
igaz barát, násztáncoló aranycsíz.
Lélektárs, nem sebesült katona,
szilaj erő szelíd menyasszonya,
bölcs öregként nevető csecsemő,
és feltételek nélkül szerető.
8 hozzászólás
Szia Eferesz! Nem szonett? nem baj, ezt még túléljük. A szonetten túl is van élet. nagyon tetszenek viszont az egymásra dobált, sokszor egymásnak ellentmondó, és mégis kifejező képek, amik olyan jellemzőek verseidre. Valamilyen belső "dialektikát" mutatnak meg, egy "őrült" dialektikát. (Bocsáss meg ezért a meghatározásért, de minden költő egy kicsit "őrült", az kell, hogy legyen, s az írók is gyakran! Üdv: én
Kedves Bödön!
Persze, hogy nem baj, hogy nem szonett, csak megjegyeztem, és az élet megy tovább.
🙂
Az ellentmondás csak az ész számára fontos, a szív nem különbözteti meg a dolgokat.
Köszönöm, hogy tetszettek soraim, valóban jól érzed a belső vitatkozást, és tényleg minden költő, író, művész, mindenki egy kicsit őrült, de szent őrület ez, amelyet fent kell tartani!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz!
…bárcsak a két utolsó rész ´ílyenné sikerülne´!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Ígérem, hogy ilyenné fog!
🙂
Köszönöm, hogy olvastál, üdvözletem!
Örömmel olvastam mélyről jövő gondolataid…
Köszönöm szépen!
Örömmel nyugtázom, hogy itt jártál.
🙂
Üdvözletem!
Kedves Szabolcs!
Tetszett a versed "az ember a sokszínűség otthona",Nagyon jó!
A bemutatkozásod pedig érdekesen érzékelteti a hangulatváltozásokat 🙂 Éppen az ezek által kiváltott érzésekből születnek a versek.
Szeretettel:Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Igen, pontosan így születnek, valami elindul és…
🙂
Szeretettel: Szabolcs