Ma nem lélegeztem.
Valami furcsának képzelt
ég alatt
vastagodott rémemben
a jég
a hullámokat öltő tó
nyár-forró vízrétege fölött.
Nem gyűlölöm a hitem,
de itt van
s oly szokatlan
Az út is úgy néz rám,
mintha most is várna.
De elmenőben a nap
s nem nyugszik a holt.
nélküled
a ma csak egy sóhaj volt.
2 hozzászólás
Ez nagyon megfogott!!!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Gratulálok! Érzékletesen ábrázoltad azt a bizonyos pillanatot!
szeretettel-panka