A múlt kopogtat hol a vándor bebocsájtást kér,
S megtorpan a szó ahogy szép, szülőföldjére lép.
Mily könnyű elveszni a száguldó időben,
Hisz könnyeit sem látni a boldogságesőben.
De csukott szemmel is biztosan hazatalál,
S egy kiváncsi, értetlen járókelő megáll,
Ahogy megérint aszfaltot, s a köztéri fát,
Hiszen álmaiban valahányszor errejár,
Nem nyílnak az ablakok, nem énekel madár,
S most ajándékba kapta ezt az éjszakát.
4 hozzászólás
Kedves Sándor!
Versed mély honvágyról árulkodik. Furcsa lehet idegenben "otthon" lenni… Isten hozott hát itthon (amikor hazalátogattál):)
Üdv: Borostyán
Nagyon koszonom…:)
Kedves Sándor
Versedből árad a szeretet, otthonod iránt.Olyan mély képeket adtál soraiddal, ami szinte szívet markolóan gyönyörű.
,,Mily könnyű elveszni a száguldó időben,
Hisz könnyeit sem látni a boldogságesőben." Ennél szebben leírni, ezt nem lehett volna!
Szeretettel:Kriszti
Koszonom Krisztina…