Mint hajnali álmos harangszó,
Míg lánca megfeszít,
Ébresztőt fúj a hódító,
A zsarnok újra hív.
Ősi hang mely megszól,
De türelem festi kínjait,
Míg harcra feni a vándor,
Szerelem vétkes karmait.
S mit száz álmon át szőtt,
Ködfátyolt táncol a gond:
Megmutatja-e szíved
A szerelemcsillagot?
4 hozzászólás
Ez gyönyörű volt, erős, dallamos vers:)
Koszonom, probalkozom a legjobbat kihozni…
Szia, nagyon jó vers! Kicsit a sajátjaim hangulatára hasonlít. 🙂
üdv.: Doreen
Szia, erdekes de veletlen egybeeses. Kivancsiva tettel…:)