Olyan vagy, mint egy érzelmi rezervátum,
ahogy a magad köré húzott kerítés mögött keringsz.
Körötted száz bűnbak, meg persze az istenverte fátum,
és sírsz, mint kinek se jelene, se holnapja nincs.
Nézlek. Lábad körül elszabadult cipőfűző tekereg,
(úgy tűnik, tőled tényleg minden menekülni akar),
inged nyakán szögesdrót van nyakkendő helyett,
s két szemed fénytelen, akár egy ravatal.
4 hozzászólás
Nos, egy ilyen mustrát nem biztos, hogy vásárlás követ…Ismét remek, éles képekkel festetted le versed!!
grat
leslie
Köszönöm, kedves leslie!
Erika
Kedves Netelka!
Nem egy kedveskedő vers.Egy emberről írtad.Valami hasonló nekem is van, de túl személyes.
Túl sok információval. Ezért nem töltöttem fel. Érdekes ritkán olvasok ilyet.
Ági
Kedves Ági 🙂 Voltaképpen a versek többsége "túl személyes", de talán enélkül meg se születnének 🙂