Mondd Uram! Mi Csaba királyfi utódai mit vétettünk a sorsnak, hogy hazánkat Erdélyt elvette az ármány, és miért teszed Uram, hogy szülőföldünkön mind kevesebb a magyar szó, hogy idegenekké lettünk az ezeréves hazánkban. A Hargita bércein szántó-vető kezeinket bilincsbe verik, mezőinket benővi a dudva és a muhar. A évszázados szenvedéstől meggyötört székely feladja a harcot és elvándorol, megüresedett házaikba, török és tatár költözik.
Nincs számadás, hogy mennyien vagyunk, és mennyien megyünk, csak jajjainknak csökkenő echója mutatja, hogy lassan elveszünk.Már a föld is, amire házaink épültek alig a miénk, a talpunk alól az éltető rögöt ellopkodták, vad indulatok döngetik apáink, nagyapáink jussát, és mi csak hallgatunk és menekelünk a végzetünk elől. Erdeinkben idegen vaddisznók turkálnak, ordasok baltája vágja a bús székely fenyőt. Kínunkban körmeinket vágjuk az ősi földbe és állunk a Kárpátok bércein gyökértelen faként, és hallgatjuka viharok sodrát, mert veszendőben a remény. Mi lesz velünk mondjátok véreink? Hamis próféták vesznek körül, gézenguz bandák kényszerítek a székelyt, hogy újból és századszor is bejárja a Golgoták utját, mert a székely, ha Erdélyben nem, idegenben sem lel hazát. Miközben pusztul a székely falu, és nézzük házaink kidőlt falát, az elnémúló templomot az omladozó iskolát, addig idegen lókupecek lesnek ránk, hogy gyalázatos pénzükkel elhagyott földejeinket felvásárolják és építsenek rá e földnek szokatlan stílusú templomot, a szemeinket sértő, fényüző palotát. Mondjátok véreink mi tegyünk? Mindjobban elönt a szorvány, már magyarul sem beszélhetünk, ráléptünk az eltűnés mocsaras, lápos talajára. Gyermekeinket magyar nyelvükért bántalmazzák, megalázzák. A székely hiába kapszkodik az ősi jusba kisiklik talpa alól a talaj. Vezetőink autonomiáról prédikálnak, ami örök ábrándja marad a szétszakadt magyarságunknak. A hazugság és a gyülőlet, a széthúzás lett az a menő, amely a nemzetet szétszórta. Ez így volt és így lesz, amit már Ady a nagy költőnk így sírat:
"Oh jaj árulások,
Csuf bajos bukások,
Sohasem voltak,
Esztendőkhöz kötve,
Az magyar, az magyart,
Elárulta és elárulja mindörökre."
4 hozzászólás
Ne csodálkozzon hát senki, ha a székely újra elkezd “bicskázni”.
Szia!
Hidd el, az anyaországban sem jobb a helyzet. A férjem székely. Valamikor gyakran jártunk Erdélybe. És sirattuk, mert Erdély lehetne Kelet-Európa Svájca. És most mi van ott, és mi van itt.
Gratula: Colhicum
Hát ez így igaz.
De ez a kis írás, csak egy sirám marad, én megtűzdeltem volna mai konkrét eseményekkel, vagy valamilyen megoldást ajánlottam volna, ami esetleg a saját véleményemet tükrözi.
Szóval, valamivel többet mint egy panaszt, egy jó gondolatot legalább belecsempészhettél volna
Artúr mész te a fenébe! A budapesti proli, cigány, és elvetemült többet bicskázik mint a székely.