A pénz az Ókorban jelent meg. I. Dareiosz Ó Perzsa birodalom uralkodója veretett először arany pénzt, Kr.e.500 körül. Nagyon fontos volt a kereskedelemben, fizető eszközként szolgál és szolgál az óta is.
Sajnos most kell megjegyeznem, hogy tized annyit szolgált, mint rombolt.
Bizony rombolt, bár a mai társadalomban építő kockát jelent, de a valóság más. Jöjjön egy kérdés, ki szeretne gazdag lenni, a legtöbben igen, én is, megkönnyítené az életem, de elvenne jó pár örömet az életemből.
Kevesen tudják, hogy én egy súlyos betegségből gyógyultam meg, bár krónikus (tartós), de épp jól érzem magam. Rengeteget néztem ki a kórházi ablakból 10 hónap alatt és élni akartam, egészségesen. Nagyon szerettem volna buszra szállni, vagy csak alaposan megázni a boltból hazajövetelkor, jó barátaimmal kosarazni, koncertre menni, sorolhatnám, de felesleges tovább írnom. Minden más lett az ablak mögüli álmodozásaim után.
A világ összes pénze se ért annyit, mint az egészségem, a szabadságom vagy egy nappali álmom.
Ez a 2 év, amiből 10 hónapot voltam a kórházban, teljesen áthangolta agyam húrjait.
Bizony I. Dareiosz összes aranypénze nem ért fel azzal a mindennapi örömmel, amikor édesanyámat megláttam az ablakból mikor jött látogatni és sírtam, ha elment, nem mindig, de sokszor csordult le könny a szememből.
Munka után szinte minden nap eljött. Reggel 5-kor kelt és este fél 6-ra , 6-ra ért haza és közben kedves, megértő volt. Emellett egyedül nevelt édesapám halála óta, ami 4 éves koromban történt meg.
Na, hát az ilyen esetekben szoktuk mondani, ez az ember aranyat ér, szerintem ennél sokkal többet.
A jó emberek többet érnek a világ összes kincsénél, pénzénél. A pénz nem tehet semmiről, ő csak van, nyomják ki újabb és újabb fém darabokat vagy papír fecniket. Az emberi kapzsiság az oka mindennek.
Már az Ókorban voltak zsákmányszerző hadjáratok, s a seregek csak ölték a szolgákat, rabszolgákat, katonákat, akit csak tudtak. Sajnos ez a harc a mai napig tart.
A pénz igazából csak egy elem volt, a kapzsiság tengerén, hisz a kapzsiság régebbre tehető…
Na, tehát a pénz nagy árnyékot próbál vetni a jó emberek becsületére, gondolkozás módjára, lehetőségeire. A jó embert nehéz lenne definiálni, de mégis tudom rengetegen vagyunk mi, akiket a pénz nem árnyékolhat be. A média és egyes társadalmi réteg, rétegek szeretnék úgy feltüntetni, hogy most már nincsenek igazi értékes emberek és mindenkit a pénz motivál. Vannak értékes emberek és lesznek is!
Az értéknek sok jelentése van, mindenki értelmezze, ahogy gondolja.
Minden embernek más és más az értékrendszere, máshogy látja a világot. Van akinek az élet apró kincsei az igazi értékek mint például a hajnal és a naplemente varázsa, egy szivárvány vagy a az egészséges lét, vagy csak az élet,hogy reggel felébredhet.
Vannak, akik a pénzt és a birtoklást tartják értéknek, őket sajnálom, sosem fognak, boldogok lenni, legfeljebb azt hihetik, hogy azok. Én például holnap felszállok a buszra, mint teszem szinte mindig és boldog vagyok, főleg ha pár ismerőssel is összefutok és beszélgethetek jóemberekkel.
Nem lehet csak attól valaki értékes ember, mert valamit nagyon jól csinál, csak nagy ember.
Értékes embert meg kell látni, lehet, hogy ott dolgozik, melletted vagy ott ül a suliban előtted.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a művet, s szándékosan hagytam ki a művészi értékeket, mert tényleg ez másról szól, de azt hiszem ezt te is átérezhetted a képernyőn megjelenő szavakból, amik lehet, elgondolkodtatnak, de az is lehet, hogy ezt már magadban elrendezted.
8 hozzászólás
Teljesen igazad van mindenben amit leirtál, nagyon jól mutatja az igazságogot!!gratulálok
Köszönöm Daisy! 🙂
Szia!
Nagy téma. A cikked jó, sőt! Ami miatt szellős, az csak a téma széles, átfogó tartalma miatt van. Nem is merülnék nagyon bele, hiszen sok dologban egyet értek. Csatlakoznék azokhoz az emberekhez, akik a pénz eltörlését szeretnék elérni. A legtöbben tisztában vagyunk a valódi értékekkel, mégis pénzért dolgozunk, hajtunk. Miért is? Mert pénzért veheted meg azt, amire alapvetően szükség van az élethez. Ha a munkámért cserébe megkaphatnám a minimumot, amit egy dolgos ember megérdemel, hiszed vagy nem, egy fillér nem kellene a zsebembe. Akkor már minek?
Elgondolkodtattál cikkeddel. Köszönöm!
Kedves Attila!
Írásod fontos témát boncolgat.
A pénz csereeszköz, nem érték, csak annak szimbóluma. Ezt valahogy már elfelejtette a többség.
Sok-sok boldogtalan gazdagot ismerek, látok, akik nem értik, mi a problémájuk, hiszen tele vannak "lével".
Szívem szerint én is visszatérnék a cserekereskedelemhez, ahol a valódi értékek cseréje folyna, ki mivel rendelkezik, képességei eredményeképpen.
A valódi és legnagyobb értékekkel pedig azok rendelkeznek, akiknek marad idejük és figyelmi egységük észrevenni (kapcsolat, természet, stb), ahelyett, hogy éjt nappallá téve, mindenről megfeledkezve rohanjanak a pénz után…
Valójában – mint írod is -, világunk tele van értékkel!
Köszönöm, hogy elgondolkodtattál!
üdv: wryan
Ahogyan a saját sorsodon keresztül láttatod a mai szörnyű világot, az megrázó. Betegséged biztosan nem volt hiábavaló, hiszen -ahogyan te is írod – áthangolt egészen, s a világot most teljesen másképpen látod. Ha egy valamit említhetnék, ami nem tetszik: asszem helyett talán jobb lenne azt hiszem-et írni, hiszen ez egy cikk, ami mindenkihez szól, nem csak a te korosztályodhoz.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Én is észrevettem ezt a elég ronda hibát a cikk végén,sajnos akkor már felraktam és úgy döntöttem egy szóért nem veszem le a cikket,remélem jól döntöttem.
Ezenkivül neked és mindenkinek köszöm a hozzászólást!
Üdv:Metal Koala
Nagyon jó a cím is… és nagyon kellett már, hogy valaki szavakba öntse!
A boldogság is nagyon relatív dolog, mint minden más ebben az életben. Kinek ezt, kinek azt jelenti.
Értékek, és normák… ritkán használt fogalmak… lényeges lenne többet foglalkoznunk vele.
Ez is emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk a fontos dolgok felett átsiklani… többnyire akkor tűnik fel, hogy valaki milyen értékes és fontos, amikor az illetőt már elveszítettük…
Nagyon jó írás, és sok tanulsággal szolgál!
Gratulálok hozzá!
A.
Macikám
Nagyon jó írás…És hány ember van, ki nem érti meg a pénz, nem visz betegágyához egy pohár vizet, mikor már járni sem tud.Harácsol, és lelki szegénységben, magányban hal meg.Mi aki dacolunk, a sorssal, és igyekszünk sokszor túlélni az életet tudjuk csak tán igazán, mekkora kincs például az egészség.Tudom!Mert már nincs..Mekkora kincs a szeretetet, mert nélküle elveszünk.Persze én is szeretném egyszer az életben átélni, mi az, mikor az ember úgy hajtja le a fejét, hogy anyagi biztonság is van mögötte.
De ez nem teljes biztonsáng.Állapot…Nagyon tanúlságos az írásod!
Nagyon tetszett!!!!!!!!Szeretettel ölellek:Kriszti