Ugyan rajtam nem szokott kokárda díszelegni, mert nem becsülöm sokra a külsőségeket. A hangosan magyarkodók, tapasztalataim szerint nem tudnak elmondani a himnuszunkból három egymást követő sort.
Utoljára a Himnuszt és a Szózatot az Adria partján mondta el nekem egy fiatalember, aki nem a jelenlegi Magyarország határain belül él. Ha átjön hozzánk, akkor lerománozzák, tótozzák, krobótozzák, talán éppen azok, akik a legnagyobb nemzetiszínű zászlók alatt rogyadoznak. Szép dolog magyar embernek lenni, de talán nem leszek ünneprontó, ha a hangsúlyt az EMBER-re teszem. Csodálatos költemény a Nemzeti dal. (Ami megzenésítve, csatolva van.) Petőfi a világirodalom egyik legnagyobbja. Éppen úgy, mint Mihai Eminescu. (Aki nem hiszi, járjon utána.) Legyünk büszkék a magyarságunkra, de az ne irányuljon mások ellen. Magyarságunkban ne a leghangosabbakat kövessük, hanem azokat, akik a legnagyobb természetességgel teljesítik jól az emberi feladataikat. Nekem az elvégzett munkával bizonyíthatja bárki a magyarságát. Abból születik minden. Attól szólal meg a gyönyörűséges magyar himnusz, amikor Egerszegi Krisztina föláll a dobogó tetejére és attól kúszik a háromszínű lobogónk nemegyszer magasabbra, mint a világ többi népeinek lobogói.
Legalábbis én így gondolom.
30 hozzászólás
Valamikor hordtam kokárdát ezen az ünnepen. Eleinte kötelező volt. Később büszkeségből. Akkor szoktam le a kitűzéséről, amikor a nagy hangon magyarkodók elvárták a többiektől. Követelték, számon kérték, ha nem volt kitűzve.
Értjük egymást Artur. Köszönöm, hogy olvastál. (Még akkor is, ha Neked muszáj volt. 🙂 )
Az első mondatom megkurtításával, az ottfelejtett „Ugyan” mondatkezdő szavam szükségtelenné vált. Nem a spontaneitás igazolásának szándékával hagytam ott, hanem ottfelejtettem. Elnézést kérek ezért. a
Bocsánat!
🙂
Elfelejtettem ideírni, hogy egyetértek a cikkeddel.
🙂
Köszönöm artur. Ebben szinte biztos voltam. a.
Kedves Antonius!
Nem a kokarda tesz magyarra, ahogy ezt te is irtad. Es valoban nem az a legnagyobb magyar, aki fennen hirdeti.
"…a gyönygy rejtve vana melybe
nem küldhetsz erte karavant"
Ugye ismerös?
Apropo!
Nekem sincs kokardam.
Szeretettel:
Hamupipö
Köszönöm kedves Hamupipő, hogy olvastál és elmondtad a véleményed.
Igen, ismerős. 🙂
Üdv. a.
Beállok a sorba, nekem sincs kokárdám, csak egy darabkája, amihez sok szép emlék fűződik. Persze, semmi köze az ünnephez, csak annyiban, hogy tűzön, vizen kellett keresztül kajtatnunk érte, nehogy meglincseljenek a tanárok. Már majdnem elfelejtettem, köszönöm, hogy eszembe juttattad. 🙂
Még annyit: jól gondolod!
Üdv.: Hópihe!
Kedves Hópihe!
Nagy általánosságban semmi bajom a kokárdával és a viselőivel. Nekem is tetszik. Az kevésbé, hogy egy ideje olyan kaméleonok domború mellkasain is díszeleg, akiknek a brancsa jó két évtizeddel korábban március 15.-én még verte, verette a demonstráló ifjúságunkat. Ezt tartom gyomorforgatónak.
Köszönöm, hogy jöttél. a.
Valóban igaz, hogy nem a külőségek határozzák meg valakinek a hazaszeretetét. Viszont természetesnek tartom, hogy nemzeti ünnepek alkalmával kitűzzék a kokárdát. Én pl. egy széles nemzetiszínű szalaggal díszítem ilyen ünnepeken az erkélyemet. Gyermekkoromtól fogva megszokásból, s nem hivalkodva, és belső késztetéssel teszem. S egy kis kokárdát "azokban a nehéz időkben" is kitűztem a kabátomra. Talán szerencsém volt, hogy nem szóltak érte. S ugyanúgy, ha magamban is, de mindn évben, az Aradi Vértanúk napján imável emlékeztem meg azokról, akik közt többen nem is magyar származásúak, de értünk, a hazánkért áldozták életüket. Én megszoktam, engem így neveltek.
Azt viszont méltatlan, és törvénnyel tiltatnám be, hogy utcán, sokszor egymásra trágárságokat kiabálva, a magyar zászlót lengessék.
Üdvözlettel.
Köszönöm Kata, hogy jöttél és elmondtad a véleményed. Nem tudok és nem is akarok belekötni. Valószínű, hogy bennem van valami természetellenes viszolygás azzal szemben, hogy megjelöljem magam, (főleg, ha bármilyen előny is származik belőle) hogy igen, lássátok én is ilyen fényes fiú vagyok. Ha tiltanák, biztosan lenne rajtam. Senkit nem kérek arra, hogy normálisnak tartson. a.
Szia!
Magyarságunk belülről fakad, lényünk egy része, ami a külsőségektől független. Magam is hozzád hasonlóan gondolkodom.
Szeretettel: Rozália
Kedves Eszti!
Köszönöm, hogy megtiszteltél és leírtad a véleményed. Gondolkodásunk hasonlósága öröm nekem.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Magyar vagyok szeretem a Hazám! Egymondatot kiragadtam: "Nekem az elvégzett munkával bizonyíthatja bárki a magyarságát." elvégzett munka? Hogyan? Ha még munkája sincs az embernek, akinek meg lenne az ki megy külföldre, mert idehaza nem becsülik meg. ??? Ettől függetlenül megmaradok magyarnak. Nem sokára mindenki bizonyíthat…
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Én is magyar vagyok és én is szeretem a hazám. Ezt nem tartom sem érdemnek, sem átoknak. Ha Brazíliába születtem volna hasonló morális környezetbe, akkor valószínű rendes brazil ember szerettem volna lenni. Az sem lett volna kisebb tisztesség.
Munkanélküliség. Tisztában vagyok azzal, hogy a képességeim átlagosak. Ezért, ha néhány alkalommal azt a kevés kis eszemet használni kell, (például, ha a szavazó urnák előtt állok) akkor megpróbálom azt a keveset egy helyre rázni és legalább azt használni. 2002-ben a 4,1 millió munkára alkalmas népesség 5,8 %-a volt munkanélküli. Ma kisebb bázisnak a 10,8 %-a. (és ez még növekvőben van) Az ország lakosságának valamivel több, mint a fele (én nem) arra a garnitúrára szavazott, akik ezt a helyzetet „megteremtették”. Talán ők többet tudnának erről mondani. Ha engem kérdezel, akkor azt felelem, hogy ezt érdemeljük.
Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Kedves Antónius!
Egyetértek. A visszásságok gyomorforgatóak, ide jutottunk.
Visszatetsző, ha valaki féltéglával veri a mellét, és tányérnyi kokárdát visel.
De kérdezzétek meg a határon kívülieket. Nekik igazi ünnep, nekik templomi áhítat ,
nekik az élet a magyarságuk./Legalább is ismereteim szerint./
És mért van az, hogy más nemzet büszke a hazájára? vegyük pl. csak a szomszédos Ausztriát.
Elnézést azoktól akik másképpen gondolják.
Ildikó
Kedves Ildikó!
A határon kívül élő magyarokat nem szívesen kérdezném. Ha tehetem, inkább szemérmesen kerülöm őket. Ugyanis 2004 december 5.-e óta szégyellem magam előttük. (mások helyett)
Köszönöm a gondolataidat. a.
Summa summárum amit leírtál spontán az nagyon igaz. Részemről legalábbis.
Üdv:Selanne
Köszönöm szépen Marietta.
Üdv. a.
Kedves Antonius! Sikerült velünk megutáltatni a nemzeti ünnepeinket. Ünnep helyett kokárdás mellel, lengő nemzeti lobogók alatt pártpolitikai csatározások folynak. Ebből is a maguk hasznát kierőszakoló, a magyarokat egymás ellen uszító pártpoltikai vircsaft lett.
József Attila írta /Thomas Mann üdvözlése/:
"s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?" Szégyen, hogy ez az ország újra itt tart.
Kedves Judit! Messze nem tart itt, -ezt azért látni kell. Amikor J.A. ezt a verset írta a fasizmus réme kísértett fel. Ma ettől nem kell félni. Ma demokrácia van, még akkor is, ha elég gyengécske lábakon áll. Az öncélú magyarkodás, és a politikai okokból való magyarkodás persze visszatetsző, De ki tud igazából valamit tenni?! Hass, alkoss, gyarapíts.Könnyű mondani! Üdv mindenkinek: én
Kedves Judit. Minden betűddel egyetértek. Az írásjeleiddel is. Sajnos.
Egészen elkeserítő és méltatlan ez a helyzet, amibe került, került? amibe taszították ezt az országot, ezt a népet.
Köszönöm a gondolataidat. a.
fura dolog a hazaszeretet. határokhoz kötődik, amelyeket emberek rajzolnak meg és gyakran módosítanak. ha ott fent valakik "elcsatolnak" egy várost vagy akár egy egész országrészt, nekem egy másik hazát kellene szeretnem, pénzelnem, feláldozni érte az életemet? vagy az országhatáron megáll a szeretet, aki attól 1 km-el távolabb lakik, az már gonosz ellenség? persze hogy a dicséretes hazaszeretetből undorító sovinizmus lesz, az egyszerű kis jelképből agresszív kokárdázás.
egyébként, ha kötelező, akkor csak azért se.
Hasonlóan gondolkodunk erről a dologról. Tompa Mihály bátyánk régi, ismert verssora jut eszembe: Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!
A hazaszeretet megnyilvánulása, mint annyi más érzelmeinké is, nagyban függ az emberi tulajdonságainktól, habitusunktól, temperamentumunktól, neveltetésünktől, stb.
Van, aki a fájdalmat is úgy éli meg, hogy üvölt, mint a vadszamár. Van, aki egy hang nélkül, könnytelenül. Azért még az ő fájdalma is lehet valódi.
Köszönöm, hogy megtiszteltél. a.
Én is így gondolom kedves Antonius. Jó hogy feltetted ide is.
Tanulságos írás!
Üdv.: Zagyvapart.
Köszönöm Feri. a.
Nekem erről az egészről mindössze annyi a véleményem, egy nő, ha szült, attól még nem törvényszerűen anya is. Erre találták ki – feltételezésem szerint – a szülő nő kifejezést.
Aki nem járt még a Vajdaságban, aki nem beszélgetett ott élő magyarokkal, aki nem ismeri őket, az örömeiket, a gondjaikat, önmagát fosztja meg egy érzéstől.
Még annyit…mióta egy helyi lakos kutyájának a nyakában láttam a kokárdát, azóta nem tudom feledni azt a képet. A kokárdáról azóta bevillan örökké.
Üdv: Ilka, aki sok téren konzervatív
Köszönöm az érdeklődésed, a gondolataid.
Üdv. a
Kedves A!
Azt hiszem sok dologban egyet értünk, és ez azért jó érzéssel tölt el, pláne azok után, hogy milyen dolgokat képzeltem egyetlen félreértett vers miatt. 🙂
Egyébként eszembe juttattad egy fogalmazásom, amit 9. év közepén (azaz tavaly) kellett írnunk "Magyarnak lenni" címmel. Már abban megfogalmaztam azt, hogy mennyire nem lehet felvállalni azt, hogy magyar vagyok, a saját országomban, pusztán azért, mert a díszmagyarok elveszik a kokárdát, a zászlót, a rovásírást, és a többi nemzeti jelképet. Ez itt is megfogalmazódik, és ez nekem mindig is szívfájdalmam volt.
Az egészben a legnagyobb "vicc" az, hogy a legnagyobb magyarjaink, nem is magyarok… mégis arra verik a mellüket a díszmagyarok, hogy ők milyen tőgyökeres magyarok… Ez szerintem abszurd. Nem a származásom tesz valamivé, hanem a "hitem", nyelvem, gondolatom. Én magyar vagyok, mert annak érzem magam, itt nőttem fel, ezt a nyelvet beszélem anyanyelvemen, ez jelent nekem a legtöbbet. De nálam a cigány is lehet magyar, ha ugyan ezen kritériumoknak megfelel… Így lehet Petőfi is, az aradi vértanúk is, és bárki magyar (más országokban francia, német, horvát…).
Örülök, hogy hasonlóképpen vélekedünk erről a dologról.
Üdv. a