A gyermekek szocializációja a társadalomban úgy megy végbe, hogy a gyermekek megfigyelik és leutánozzák a körülöttük látott világot. Így sajátítják el a társadalom életében való részvételhez szükséges szabályokat, viselkedési normákat.
Ez a megfigyelés, tapasztalatgyűjtés a mozi, a film létezése óta nem csak a körülöttük lévő személyesen megélt világra terjed ki, hanem a filmekben látott világokra is.
Ennek a filmkészítők – filmkészíttetők mindig is a tudatában voltak.
Gondoljunk csak a fasiszta Németország „kulturális propagandájára”, az akkor készített filmekre, amivel a fasizmusra szocializálták a nézőiket.
Vagy az ötvenes évek filmjeire a „keleti blokkban”, amikor a szocialista, kommunista embertípus kialakítása volt a nem is titkolt cél ugyanezekkel a jól bevált eszközökkel.
Akik a második világháborús Szovjet filmeken szocializálódtak, valahogy nem igazán tudták megkedvelni a filmbeli ábrázolások miatt a Németeket azóta sem.
Az otthonokban azóta megjelent, sőt eluralkodott a televízió, ami a filmnézések gyakoriságát megsokszorozza.
Ha felütünk egy TV műsort, önmagáért beszél, hogy mit lát rajta keresztül a gyermek, a gyermekkorú fiatal. Mire szocializáljuk őket egyre sikeresebben?
Az akcióban, a horrorban, a trillerben, a pszychotrillerben látott viselkedés mintákat követve tizenegy éves gyermek megerőszakol egy óvodást és utána megöli. Kis vita támad a kamaszok között, nosza egy elhagyatott helyre csalják azt akire neheztelnek a „barátok” és összeverik és egy tóba fojtják. Miért teszik? Mert ezt látják minden nap. Erre vannak szocializálva.
Tanárt verni az osztálytársak elismerésének a kivívására ez igen, ez trendi, olyan, mint a TV-ben. Az unszi alakokat jól meg kell verni…. Esetleg megölni….
Miért gondoljuk, hogy a televíziók műsora csak a szórakoztatás színvonalának a kérdése?
Miért gondoljuk, hogy a kereskedelmi televíziók csak a kultúra sírásói?
Miért gondoljuk azt, hogy egy bal alsó sárga karikával megváltozik a filmek által bemutatott világ és annak a nézőre gyakorolt hatása?
Bűn és bűnözés
Szerző: T. Pandur Judit
20 hozzászólás
Kedves Judit!
A tévé személyiséget romboló hatása sajnos sok családba eljutott már. A helyes megoldás az lenne, ha megválogatjuk, mit nézhetnek a gyerekek, mert szerencsére jó műsorok is vannak.
Szeretettel: Rozália
Kedves Judit!
Sajnos ilyen világban élünk. A tévében több a vér az agrasszió. A szülőkön múlik mit nézhet a gyermek. Persze ha nincsenek otthon a szülők akkor bármit nézhetnek. Ma már a meséket is meg kell válogatni, mert abban is sok a rombolás és pusztitás. Ez van sajnos. Jó a cikked!
Barátsággal Panka!
"tizenegy éves gyermek megerőszakol egy óvodást és utána megöli". Ne már… mondd, hogy ez csak egy hatáskeltő túlzás volt, és nem történt meg igazából.
Tetszett a cikked, bár lehetett volna egy kicsit hosszabb is, hiszen bőven van mit mondani a témáról.
Azt még hozzátenném hogy a tévében látott dolgok nemcsak a gyerekek viselkedését befolyásolják, hanem a fantáziájukat is (ami viselkedésük alapja ugye). Lassan a gyerekek már nemigazán tudnak értékelni olyan mesét vagy játékot, ami nem az ismert rajzfilmfigurákhoz kötődik, hanem nekik kéne elképzelniük a mese szereplőit. Nem is beszélve arról, hogy sok rajzfilm nem gyerekeknek készült, még akkor sem, ha azt mesecsatornán adják és nincsen alatta karika.
Lehet, hogy régimódi vagyok, de szerintem egy bizonyos kor alatt egyáltalán nem kéne tévézniük a gyerekeknek (pl. 5-6 éves korig). Sokkal többet ér annál egy mese, vagy közös játék.
Kedves Psyché!
"Hála" a bőséges táplálkozásnak, a mindenhonnan áradó rengeteg szexuális ingernek, a szexuális érés messze megelőzi a szociális érést. Sajnos nem hatáskeltő túlzás volt a leírt mondat, megtörtént igazából. De abban igazad van, hogy nem véletlenül ragadtam ki ezt a bűnesetet a rengeteg közül! Éppen a hihetetlen borzalmassága, ami miatt alátámasztja a cikkem lényegét.
Talán igazad van, nem jártam eléggé körül a témát. Ez abból adódik, hogy a téma egy "örökzöld". Időnként valaki újra felveti, de nincs hatással soha a műsorpolitikára, legfeljebb néhány olvasóra. Amit a gyermeki fantázia elsekélyesedéséről írsz, az is megérne egy önálló írást!
Judit
Kedves Panka!
Attól tartok, hogy nem csak akkor nézhet a gyerek amit akar, ha nincsenek otthon a szülei.
Sok családban a gyerekszobában külön TV van, teljes kábel TV csatorna választékkal. A gyerek meg kíváncsi a világra. Mindenre kíváncsi. Meg is nézi, és fel is dolgozza, a szemetet értékként. Igazad van, meg kell/ene/ válogatni, hogy mit nézhet meg a gyerek.
De vajon hányan teszik meg ezt?
Judit
Kedves Rozália!
A TV személyiség romboló hatása sajnos hozzánk is eljutott már. Emlékszem rá, a 60-as években, amikor láttam az "Amerikai fogócska" című krimit, milyen izgalmasnak találtam, hogy izgultam rajta, hogy borzongtam amikor a háztetőn verekedett Cary Grant, hogy féltettem Audrey Hepburn-t. Most meg vígjátékként adják a Tv-ben. Megnéztem most újra és sajnos tényleg mosolyogtam már rajta. Pedig én nem nézem a "nyakig a vérben, nyakig a szadiban, nyakig a pirotechnikában" filmeket. Sajnos mégis megváltozott a személyiségem, megváltozott a "tűréshatárom" észrevételenül. Hiába kerülöm tudatosan, a szemét filmeket. Óriási a filmek ránk gyakorolt hatása, és ennek nem is vagyunk a tudatában!
Judit
Kedves Judit!
Sajnos nagyon igaz és nagyon aktuális, amit felvetettél. Egy fontos adalékot még hozzátennék, ami szerintem kimaradt, bár nagyon fontos. A gyerek nem csak tv-ben látottakat utánozza le, hanem a szüleit is. Pedagógusként nagyon jól látom, hogy a szülők bizonyos korban sokkal nagyobb hatást gyakorolnak a gyerek viselkedésére, mint a tv, vagy a barátok. Sok szülő erre nem gondol, amikor vizet prédikál a gyereknek, de bort iszik.
Szia Judit!
A legtöbb esetben az ilyen cikkeket azok olvassák, és véleményezik, akik maguk is tisztában vannak ezekkel a dolgokkal, sőt biztos, hogy tesznek is a rossz ellen. Valahogy nem oda jut el az üzenet, ahová kellene. Aki olvas, az nem ér rá tévézni. Aki tévézik az rendszerint nem szívesen áll fel mellőle, csak amikor kötelező. Sajnos. A cikked jó, és figyelemfelkeltő. Igazán akkor volna hatása, ha máshol is olvashatnák. Mondjuk napilapban, mert azt azért kézbe veszi a tévénéző, és talán nem csak a műsorújság kedvéért.
Üdv.
Igazad van Artur, de úgy hallom, hogy felmérések szerint már a napilapok olvasottsága is múltba vész. . Talán a Blikkben vagy a Bestben még van esély.
Keves Arany és Artur!
A napilapok úgy akarják megőrízni az olvasottságukat, hogy nagy képekkel, kicsi szövegekkel, szellős tördeléssel, képregényekre igyekszenek hasonlítani. Egyszerű, egyre igénytelenebb szövegekkel akarják megnyerni az olvasni nem akarókat újságolvasónak.
Ez ma a trend. Az olvasni nem akarók ezek szerint nem tolonganak olyan mértékben, mint amilyen mértékben az igényesebb olvasók hagyják el éppen ezek miatt a változások miatt a napilapok olvasását. Inkább olvasnak a netről. Ott ki sem kell nyitni az őket hervasztó cikkeket, amiket sajnos a napilapban nem tud kikerülni, mert a szeme önkéntelenül mindent elolvas / legalább cím szinten/ és a képeket is látnia kell, ha nem is kiváncsi rájuk. A net jelentősége egyre nagyobb. Mi is tudjuk, hiszen ide írunk 🙂
Kedves Judit!
Teljes mértékben egyetértek veled, de sajnos ahogy mondani szokás a shownak mennie kell, kerül amibe kerül. Az ár egyre nagyobb, de ez úgy tűnik nem érdekel senkit.
Gratulálok a cikkhez: Zagyvapart.
Szia Zagyvapart!
Sajnos nagyon találóan összefoglaltad. Én azért kicsit optimista vagyok. Azért írok mégis róla…
Köszönöm, hogy nálam jártál:
Judit
Igazad van. Remélem nem ez a jövő!
Szia Lenabuci!
Bizony szebb jövő előtt állnánk, ha valami nemesebb cél érdekében gyakorolnának hatást a filmek a nézőkre.
Judit
Ismét remek cikket írtál és jó kérdésekkel…
Bizony a hatás nem változik meg a karikákkal…
De én is optimista vagyok,
hogy belátják a tv műsor és moziműsor szerkesztői,
hogy milyen hatása van és megváltozik…
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Mindenhol, ahol csak szóba kerül és ahol csak tehetem, elmondom, hogy véleményem szerint a médiának óriási felelőssége van a vélemény- és a kultúra formálásában. És ennek, lássuk be, nem felel meg. Tisztelet a -sajnos meglehetősen kevés – kivételnek. Nézettségi, hallgatottsági adatokkal bombáznak minket. Mindegyik kereskedelmi televízió és rádió a legnézettebb, leghallgatottabb. És a műsor… Ne is beszéljünk róla ott, ahol kultúráról esik szó!
Judit
Kedves Judit!
Egyre aktuálisabb a téma amiről írsz.Ez lehangoló, de a téma érdekes.
Szeretettel:Ági
Kedves Ágnes!
Statisztikai adatok tanúsítják, hogy a társadalomnak szembesülnie kell egy árhullám-szerű bűnözön hatásaival, az egyén biztonságérzetének válságméretű megingásával, a rendőrségnek pedig olyan tömegű és minőségű bűnözéssel kell megküzdenie, amelynek kezelésére létszáma, felkészültsége és lehetőségei sem elégségesek. Hazai sajátosság, hogy a kiskorúak korosztálya lélekszámának csökkenése ellenére, az azonos korosztályhoz tartozó fiatalkorú bűnelkövetők aránya nő. Ez nem magyarázható sem a rendszerváltással, sem a válások számának növekedésével. A viselkedési minta változott meg, és ennek a negatív érték választásnak elsőrendű közvetítője a televízió, ami nálunk a bébicsősz szerepét látja el.
Judit
Kedves Judit!
Én bizony már jó régen eldöntöttem, hogy ha saját lakásba költözöm, nem is lesz tévém, ami műsor érdekel, azt a számítógépen megnézem a modern technika adta lehetőségekkel élve. Küldök neked egy linket privát mailbe, kíváncsi leszek a véleményedre!
Üdv: Kalina
Kedves Kalina!
Köszönöm a látogatásodat! Nem a készülékben van a hiba! 😀 Gyönyörűek a természetfilmek az LCD tévéken…
Megnéztem a linket /még amikor az ajánlóba tetted/, már évekkel ezelőtt körbe járt e-mailban, akkor olvastam először.
Ha lesz egy kis időm, megírom privátban a véleményemet erről.
Judit