Elköszöntél zord hideg, mert vége van a télnek:
jövőre majd visszavárlak, addig szállj a széllel!
Boldoggá tett csillám pelyhed, mi suhant a tájon,
fáid ágán dér csilingelt, s földön puha bársony.
Nap törölte szempilláit, ásítozva ébredt,
tiszta volt, mint hattyú tolla, nézd a hajnal éledt!
Kíváncsian kikukucskált, mily szép volt az álma,
jó lenne, ha hamarosan valósággá válna!
Mint csibe a friss tojásból, úgy bújt ki a fényre,
mily boldog az ízes tavasz, hisz vidáman kélt fel.
Oly jólesőn nyújtózkodott, a nyálát csorgatta,
éhes volt a szépre, s újra, a gyomrát korgatta.
Üdítő volt aromája, elegáns a jácint,
Tavasztündér csókjaival- nézd, varázsport ráhint!
Bimbót bontó kék gyöngyikét, méh bókolta körbe,
milyen jó lám beleveszni, ebbe a gyönyörbe!
4 hozzászólás
Kedves Suzanne! Ez a versed is gyönyörű. Talán a tavaszodás miatt érzem így, amit remekül leírsz. Barátsággal: Madár.
Kedves Madár! De jó! Úgy örülök, hogy tetszett!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, gondolatokat.
További szép alkotói napokat kívánok!
Üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Csodaszép!
Költöi hasonlatok,képek és különösen a ´beleélésed´
színezi és teszi azzá!
Ezt kellett idéznem:
"Üdítő az aromája, elegáns a jácint,
Tavasztündér csókjaival- nézd, varázsport ráhint!
Bimbót bontó gyöngyikét, méh udvarolja körbe,
milyen jó lám beleveszni, ebbe a gyönyörbe!"
Ihlettöl gazdag soraidra szeretettel gratulálok:sailor
Szép reggelt!
Kedves sailor!
De jó! Úgy örülök, hogy tetszett a versem!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, gondolatokat, s az idézést.
További szép alkotói napokat kívánok!
Üdvözlettel: Zsuzsa