[IG_KITOLT]
Azzal kezdeném,hogy élményeim még egészen frissek és autentikusak.A májusi hónap második hetében,túristacsoporttal,Párizsban jártunk.A szélsőségesnek is mondható,de inkább Budapesthez viszonyítva hűvöskés időjárás kedvez nekünk,még akkor is,ha az ernyőt vagy esőkabátot ajánlatos kéznél tartani.
A választási csimbumcirkuszok nyomait még itt – ott fellelhetjük a metropolis egyes részein, viszont a Concorde tér már tiszta,csak néhol jártunkban – keltünkben fedezzük fel a lefutott kampányok időjárás- és emberi kéz tépázta nyomait: Sarkozy, Royale asszony de még Bayrou és Le Penn plakátokat is.
Tehát a kezdeteknél vagyunk.Nicolas Sarkozy – az ő dolga hogy miért – fütyül a nagybócsai felmenőkre,és már a máltai titkos kiruccanását is feledve valószínű,hogy számolja az éjszakákat, és hogy mennyit kell még aludni,ahhoz hogy elfoglalhassa megérdemelt helyét az Élysée- palotában.
Minket mindez kevésbé érdekel.Éljük ( vagy inkább túléljük ) a turisták, lábakat és erőnlétet megterhelő önkéntes, fizetett vesszőfutását.Támolygunk gyalogosan a Montmartre felől a Sacre Coeur lépcsőin – mögöttünk,többek között a delelőtti kapkodó Luvre- hajsza – és mint neofita uniós polgárok,megbámúljuk a mégneofitább román fiatalok a Sacre Coeure lépcsőin rögtönzött könnyűzenei koncertjét.A program szerint még egy esti Cabaret műsorra vagyunk befizetve.
Nagy elvárásaim nincsenek,tudván hogy ez nem a Moulin Rouge,még ha nem is messze tőle, de ez is valahol a de Clichy-n található.
Egy negyvenes, amúgy csinos, kiégett arcú főnőkasszony kommersz-szívélyesen fogad.Nikotin-rágta hangon,franci-angol egyveleg nyelven tessékkel.A magyar csoport betódúl a félhomályba.Nagyjából hetvenen- nyolcvanan férnénk el, ebben a száznégyzetmétenyi miniszinházban,de csopotrtba terelnek, és a helyiség galériaszerüen megemelt hátsó részébe tessékelnek, – mert mint megtudjuk – még egy másik, nagyobb társaság érkezését is várják.Az előre befizetett programhoz még egy pohár választott ital is jár. Azt a " várakozás hevében" ki is kérjük. A hölgyek – társaságunk jelentősebb hányada – egy Királyinak fordítható pezsgős, feketeribizli likörös koktélt rendelnek.A Cabaret, csak most az esti órákban nyitott ,de az elmúlt idők izzadságok fűszerezte füstszsaga a falakba is beivódott.Már több mint egy félórája várunk, de az előre jelzett csoport nem érkezik. Az egész napos hajsza okozta kimerűltség,már kezd rajtunk fölülkerekedni és az italaink is fogytán.Az idegenvezetőnktől mindenki értesült hogy a repete 5 – 6 euro. Egy röpke pillanatra többen is megbánják hogy itt vannak.Vágyakozva gondolnak a Deffense – negyedbeli szerény szállodai szobára. Zuhanyra, ágyra, árúházban vásárolt italra….De végszóra megérkezik a várva-várt csoport.Vídám hollandusok minden korosztályát képviseltetve.Zajosan,majdhogynem latinos vídámsággal helyezkednek el,a számukra eddig fenttartott helyeken, közvetlenűl az elfüggönyözött színpad előtt.
A láthatatlan " demarkációs vonalon " túl, kedvesen ránkmosolyognak: kiváncsian lecsendesedett magyarokra. Néhányunktól kilétünk felől érdeklődnek,. de ha mindnyájan nem is értjük, következtetünk és készségesen, szótagolva válaszolunk : – .. m a gy a r … h u n g á r i á n…! Innen aztán el is akad… Hál' Istennek,mert a műsor elkezdődik.Közben a bennem lakozó kisördög és a kelet – európai kissebbségi komplexus azt kérdeztetné : ha mi. a magyar csoport késtünk volna a derék búrok helyett, akkor is vártak volna a műsorkezdéssel ::?
Ezt már sohasem fogom megtudni.
Fények kavalkádjával,színes füstökkel kezdődik a zenés csindadratta.Szmokingos urak és tolldíszes madmoisellek vonulnak énekelve, mint egy korabeli Toulouse- Lautrec plakátot idézve.Majd a szmokingos urak egyike, Didier – az egyetlen akinek a nevét megjegyeztem – negyvenesnek jól retusált, álcázott ötvenes veszi át spontán a konferanszié szerepét is,közben franciás angol geggeket sziporkázz:A hollandok láthatóan ráhangolódtak és közülünk magyarok közül is egy páran.A hölgyek egyike kameleonként hol szerény öltözetű Piafként, hol pedig Josephine Baker toldíszeiben igyekezett visszautaztatni az időben. Didier, – a kedvencem – hiperaktivnak mutatkozott.A szereplésbe megpróbálta bevonni a közönséget is.Becsületére legyen… minket magyarokat is!Viszont buzgalma csak a hollandusok körében gyümölcsözött, mert akiket közülünk történetesen megszólított, azzal messzire nem jutott.Szerény csoportunk, egy valamelyes nyelvtudás hiányának hátrányát akkor is érzékelhette volna, amikor egy a hatvanas éveit taposó bűvész- komikus, külömböző cigis trükköket követően, azon a bizonyos franciás angolnyelven felszólította a tisztelt publikumot hogy a következő mutatványához egy húszeurós bankjegyet adjanak.A hollandoktól hamarosan kapott is.Melesleg ők helyezkedtek el a szinpad közvetlen közelében,és angolul is vélhetően valahányan értettek.Bűvészünk ezekután, kajánul kacarászva maliciózusan megjegyezte : " hogy amikor a bankjegyet kérte, a szinpadról jól érzékelte hogy a magyar csoporta kérés hallatán igyekezett elbújni".. Viccbe bújtatott, rágalmazó geggje ,pestiesen szólva bejött.A hollandok elégedetten tomboltak.Társaságunk nagyobik része ártatlanúl és értetlenűl, bárgyún mosolygott. – " bizonyára a művész valami jópofát mondhatott"- gondolhatták.Elvártam volna hogy legalább az idegenvezetőnk kér elégtételt. De semmi sem történt.A kapott bankjegyet a bűvész feldarabolta, majd meggyújtotta és végűl,mint ahogy ez lenni szokott a hepiendeséknél a bankjegy visszakerült épségben a jogos tulajdonosához.
A műsor pedig pörgött tovább és miután valahonnan egy oldalsó helyiségből, a közönségen keresztűl, kán-kánt táncoló lányok rohantak fel a színpadra, a vén csibész kajánúl tapsért kuncsorogva elhúzott a skalpunkkal a színfalak möggé. Gondolom, hogy ezen az estén még másutt is jelenése lehetett, mert az esti műsor végeztével " egy jó adag tapsért" az est eddigi fellépői – az ő kivételével -kivonultak többször is meghajolni.
Máskülönben a hangulat azért jó volt.Hamarosan kintálltunk a későbben érkező éjszakában.A kijárat előtt a már megismert főnökasszony, Didier és a primadonnának számító énekesnő Jozephine Baker tollas jelmezében, személyesen búcsuzkodtak mindenkitől.A hollandokkal együtt a buszainkra vártunkValakinek az ötlete nyomán elkezdtünk fényképezkedni.Egyik társunk egy digitális gépet nyomott a kezembe, hogy kapjam én is le az egész társaságot a művészekkel együtt.Megtörtént.
A buszon,útban a szálloda felé társam szomorúan tapasztalta, hogy a digitális gép nem volt átállítva közeli felvételre,így az utóbbi felvételek elmosódottak. Talán jobb is így….Az azt megelőző, az Eiffel toronyról készült távoli kép : kitűnő!!
7 hozzászólás
🙂 Talán vártak volna a magyarokra is… Ki tudja…
Jól sikerült, tetszett! Humoros is, élveztem! Eszembe juttatta első velencei kirándulásomat, amikor a 40 fok melegben félholtan, levegő után kapkodva ténferegtem a sikátorokban – alig éltem, és csak remélni mertem, hogy egyszer vége lesz. 😀
Köszi.Tulajdonképpen társasutzásokon,idegenvezetővel lehet sokat látni rövid idő alatt.De ki is lehet fulladni..
Bizony, a turista lét néha szenvedéssel jár. Kellően humoros jegyzeted jól visszaadja ezeket a viszontagságokat.
Szeretettel: Rozália
Köszi Rozálka.
Kedves Zarzwieczky!
Ismét egy olyan téma, ami bizony elgondolkodásra késztet. Lehet a képek kissé elmosódtak, de az emlékek nem hiszem!
Gratulálok! Jó olvasni az írásaid.
Üdv:
Hamupipő
Kedves Zarzwiczky!
Mi magyarok bizony nem tudunk nyelveket, és sokszor még sértődékenyek is vagyunk e miatt. Jegyzeted nagyon hasznos, és tanulságos.
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Zarzwieczky!
Bizony egyre kínosabb a nyelvtudás hiánya. A fekete ruhás görög nénikék, és a napégette, inas görög bácsikák megdöbbentően jól beszélnek angolul. A fiatalabbaknál meg már nem is téma, hogy beszélnek-e ezen a nyelven. Szinte természetes, hogy igen.
Világnyelv lett az angol – kiszorítva az erre a célra létrehozott, és sokkal egyszerűbb eszperantót – aki nem beszéli, annak rengeteg problémája van, ha külföldre utazik.
Itt Kelet-Európában még generációk nem beszélnek idegen nyelven, szerintem már csak rájuk számíthatnak kuncsaftként az utazási irodák!
Jó kis párizsi ízelítőt írtál! Szinte kedvem támadt bejárni Párizst, de kabaréba nem megyek, az biztos!
Judit