Mindnyájunkat jó érzéssel és büszkeséggel tölt el, hogy egy kivételesen szép tájegység – a Kárpátmedence – a lakóhelyünk.
Már amikor láthatjuk ezt a szép tájat, mivel tavasszal és ősszel két hónapig füstben úsznak a településeink.
Jó lenne, ha mindenki pontosan tudná mi is történik, amikor alágyújt avarégetéskor a saját környezetében összegyűjtött növényeknek.
A cigarettázás és a tüdőrák közötti összefüggést már mindenki ismeri. Amikor elég a dohány és a cigarettapapír, rákkeltő /karcinogén/ anyagok keletkeznek.
Ám nem csak a dohány, hanem bármelyik növényi rész meggyújtásakor negyvenféle ilyen anyag jut a levegőbe, amely elől a csukott ajtó, ablak sem tud tökéletes védelmet nyújtani!
A nedves avar égetésekor a tökéletlen égés miatt rengeteg szénmonoxid szabadul fel, amelyik közvetlenül és azonnal mérgez, mivel a vérből "lopja el" az oxigént.
Az pedig nyilvánvaló, hogy egy cigaretta elégetése és egy kupac avar között nagyságrendi eltérés van! Az önmérgezés mértékében is!
Sajnos sokszor nem csak a lehullott levél kerül a tűzbe, hanem a használt gumiabroncs, a kidobott fólia és minden ami csak útban van. Hogy jobban égjen egy kis benzinnel is meglocsolják.
A gumiból – sok más mellett – kén, a fóliából klór szabadul fel égetéskor. A levegő nedvességével kénsavvá, sósavvá alakul azonnal. Ezek nagyon agresszív savak. A levegőben lebegő mikro cseppjeik szétmarják épületeink burkolatát és a fémszerkeszeteket, tüdőbe belélegezve azonnal apró vérző sebeket marnak.
Sokszor látjuk, hogy a családfő körül, aki a hatalmas füstölgő máglyát táplálja, ott játszanak a gyerekek, esetleg még a ház asszonya sem tud ellenállni a tűz "varázsának"…
Mi legyen akkor a lehullott avarral?
Egy átlagos nagyságu kertben egyévi komposzttrágya szükségletnek megfelelő szerves maradvány képződik, ha kiegészítjük a konyhai növényi hulladékokkal.
Az eljárást sok szakkönyvből el lehet sajátítani, de az interneten is utána lehet olvasni.
Aki a komposztálás mellett dönt: nem vásárol drága műtrágyát és elmarad a környezet és saját magunk mérgezése, tönkretétele.
Egy szép őszi, vagy tavaszi napon nyugodtan sétálhatunk, a gyerekeinket is engedhetjük játszani a szabadban, nem fulladunk bele saját füstünkbe.
Füstölgéseink
Szerző: T. Pandur Judit
10 hozzászólás
Éppen egy hatalmas avarégetésből értem haza. Tulajdonképpen sétának indult az őszi napsütésben, de menekülés lett belőle. Cikkeddel egyetértek.
Szeretettel: Rozália
Én hülye, eddig meg csak dohányoztam. Köszi a tippet, ezentúl rágyújtok … egy avarra, és nem szivarra. Hehehe. Avar, ugye nem zavar?
Nagyon jó a cikk!
:-)))
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy támogatod a füstölés mentes környezetért írt cikkemet.
Szeretettel:
Judit
Kedves Artúr!
Ha lehetne sem szivarra, sem avarra! Bár azt hiszem ez túl nagy kérés egy dohányoshoz.
A szójáték azonban remek! 🙂
Szeretettel:
Judit
Jó, figyelemfelkeltő jegyzet, csak be kellene tartani.
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Köszönöm, hogy olvastál, és a véleményedet.
Judit
Kedves Judit!
Jó témát, remekül, szakszerűen írtad meg, és érvekkel támasztottad alá. Sajnos, az emberek többsége nem törődik ilyen "csekélységekkel".
Amikor nyugdíjba mentem, első dolgom volt otthon mindent rendbe tenni, aztán igényeltem egy zárt-kertet a város határában, és ott főleg gyümölcsfélét termeltem. Élveztem a szabad levegőt, a madarakat-gyíkokat, és a levélhulladékot, gyomot összegyűjtve, komposztként használtam fel.
Szalonnasütőt, s bográcsgulyás-tartót építettünk, ahol száraz gallyból raktunk tüzet, ami nem szennyezi a levegőt.
Nem mindenki törődött a természet tisztaságával, sokan mindent kihordtak a mezőre, a rozsdás edényektől kezdve mindenféle műanyag hulladékig.
Nagyon jól éreztem magam ott kint, de gyalog elég messze esik a lakásunktól, s amikor a benzin nagyon megdrágult, már többe került a megközelítése, mint amilyen hasznot hozott.
Most már csak nosztalgiával gondolok az ott töltött csendes, munkával és pihenéssel töltött időre.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Bizony jó lenne, ha visszaszorulna a lelkes őszi avarégetés, eltünne az ezzel járó bűz és mérgezés.
A növények gyakran használnak védekezésre alkaloidákat, amivel meg tudnak mérgezni más növényeket, állatokat, de embereket is. Ezeknek az alkaloidáknak a gyógyászatban is szerepük van.
Égetéskor ezek is a növényi mérgek is a levegőbe kerülnek a füsttel.
Több növényi alkaloida ártalmas az egészségre, és sajnos különösen az ember által keltett, kontrollált, kisebb lánggal égő tüzek esetében jut ki több alkaloida a környezetbe, mint a nagyobb lánggal égő erdőtüzeknél.
Judit
Ismét jó témát boncolgattál Drága Judit!
Ha jobban ügyelne mindenki a saját környezetére, akkor nem lenne ennyi betegség sem… Gondolatébresztő az írásod! Puszillak!
Kedves Lyza!
Már egyre több önkormányzat próbálja meg visszaszorítani a mindent elárasztó füstölést. Nagyon sok helyen /ott is ahol én lakom/ ősszel is és tavasszal is szervezetten begyűjtik a zöldhulladékot. Bármiben – zsákban, ládában, kosárban, vagy csak úgy bálázva ki lehet tenni a kapu elé és ingyen elviszik. Rendeletben szabályozzák, hogy május 1 és szeptember 30 között egyáltalán nem lehet kerti hulladékot égetni, ősszel – télen pedig csak a hétnek két napján. Sajnos nem találnak megértésre ezek a szabályok, pedig mindenkinek az egészségét védik. Úgy gondolom, hogy talán nem eléggé közismert, hogy milyen következményei vannak az avarégetésnek, ezért röviden összefoglaltam.
Judit