Böngészés: Versek
Hunyorgó csillagvánkosra hajol a hold, viaszfénye jégcsapokról vet szikraáriát. Kopasz faágak markolnak a sötétségbe és húznak köntösként szürke zúzmarát.
tömeg csillognak a szemek "kesztyűbe dudálni nem lehet" no de ha megveszed a dudád, repedtre hírdetheted: BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK!! anno:…
A búcsúharang megkondult, A régi év már elvonult, Tiszta hó borítja az utat, Nem csúfítja láblenyomat. Induljon hát, ki merre…
KŐRÖNDI ÉJ Belvárosra leszakad az est, éji álmát alussza Budapest. Szürke hajnalon az utcán amott, egy-egy árva lámpa pislogott. Bajza…
megint december rám lehel a reggel és zúzmarát köhög a lomha vén busz megint december holtak mind a nyárfák dermedt…
Nem akarlak megtalálni hát kereslek a csituló estékben harmattól lággyá olvadó falevélben úttalan mezőkön taposok sárban ott kutatlak, ahol csak…
Élt egy leány valahol, egy csöppnyi szigetkén, nem akadt hasonló egész Föld kerekén; nagyon egyedül volt, oly egyedül szegény. Született…
Világtörés Át a világ tüzén, hej, hej, hej! Menni úgy, mint a fény, hej, hej, hej! Napba nézni ne félj,…
Üres szó Ki menti meg a világ bűneit? Ki lesz az áldozati bárány? Hogy mentik meg az ember dolgait? Ki…
Hó ül a roskatag fák tetején már. Itt ülök egymagam fájdalmaimmal. Kint már a napsütés felhők mögül vár. Én meg…