Nem akarlak megtalálni
hát kereslek a
csituló estékben
harmattól lággyá
olvadó falevélben
úttalan mezőkön
taposok sárban
ott kutatlak, ahol
csak nélküled jártam.
Nem akarlak érinteni
hát nyúlok érted
simítok magamnak
szemeidből kéket
barnáit hajadnak
fáimra kiraktam
bőröd selyméből
ha fáztam magamnak
takarót akartam.
Nem akarlak tudni
hát formállak szavakba
vésem hiányodat
kérdő mondatokba.
4 hozzászólás
Nagyon tetszik! Szép!
Üdv
P.
Gyönyörű szerelmes vers, egyedi, saját képek, és bár így is tökéletes, én személy szerint ittam volna még tovább szavaidat.
Csodaszép vers. Örülök, hogy olvashattam.
Köszönöm nektek, és kívánom legyen Boldog Újévetek!