Amikor belépett az ügyvédi irodába, kedvesen fogadták. Még nem volt ott rajta kívül senki a meghívottak közül. Az idősebb ügyvéd csupán annyit kérdezett, hogy ugye ő Lilien White?Azután a fiatalabb bemutatkozott neki:
– Dr. Robin Lambert – Lilien zavartan a kezét nyújtotta – Lilien White, – suttogta és érezte, hogy lángvörös lett az arca.
– Foglaljon helyet kisasszony, – szólt kedvesen, és hellyel kínálta.
Miután leült, kissé megkönnyebbült, a zavara is elpárolgott. Kíváncsian nézett körül. Az idős, komor ügyvéd elmerülten lapozott valami dokumentumot, a fiatal visszaült a helyére s ő is a papírjaiba merült. Így Lilien nyugodtan nézelődhetett. Az időset gonosznak, zsémbesnek látta, a fiatal jóképű volt és látszatra is olyan emberi.
Hamarosan befutott a Miller család is. Az idős ügyvéd felugrott a helyéről és szívélyesen fogadta őket. Kezet fogott a család minden egyes tagjával és tegezőviszonyban voltak.
Madlenre azonnal ráismert. Szép volt, hosszú szőke haja hullámokban omlott a vállára, bőre hófehér, nagyon csinos jelenség. Édesanyja vörös hajú, ő is igen megkapó, figyelemre méltó volt még így ötven körül is. Magnus valamit tárgyalt az öreg ügyvéddel, hangot adott értetlenségének, nem értette mit keresnek ők itt, de Robin a fiatal ügyvéd közbeszólt, hogy csak foglaljon mindenki helyet, máris behívja a tanúkat, és kezdhetik.
Lilien Magnust figyelte. Fekete göndör haja volt, arcbőre is sötét, nem olyan fehér, mint Madlené, de bizonyára jól megfogta már a nap, de a két testvér egyáltalán nem hasonlított egymásra, sőt talán még az édesanyjukra sem.
Miután Robin behívta a tanúkat, s mindenki helyet foglalt, az idős ügyvéd felállt és elmondta, hogy Gvendolin Graham végakarata szerint cselekszenek. A hölgy hét pecsétes titok alatt tartotta eddig a végakaratát, amit felmutatott. Velük csupán a névsort osztotta meg, ami itt áll, s azt szintén felmutatta. A végrendelet a lepecsételt borítékban van, amit most a kolléga itt mindenki jelenlétében felbont és felolvas, majd intett Robinnak, hogy kezdheti.
Robin megköszörülte a torkát és belevágott:
„Tisztelt egybegyűltek, remélem mindenki jelen van, akiket kértem.
Gvendolin Graham vagyok. Itt éltem le az életem a szomszédos városban. A helyi kórház szülészeti osztályán dolgoztam szülésznőként, egész életemben. Mindenek előtt van valami közlendőm az itt megjelentekkel. Tudom, mindenkit húsba vágóan fog érinteni, s azt is tudom, hogy én magam vagyok az oka. Elkövettem egy hibát, amit életemben nem mertem beismerni, mert már nem lehetett helyrehozni. Az én bűnöm volt, de túlságosan gyáva voltam ahhoz, hogy életemben bevalljam. Higgyék el, kemény árat fizettem érte.
A tárgyra térek. A szomszédos város Szülészeti Osztályán dolgoztam végig az életem, szülésznőként. Húsz évvel ezelőtt történt az, amit most el szeretnék mondani. Húsz évvel ezelőtt én segítettem világra Paulina Miller gyermekét, Madlent, és ugyanazon a napon született Lilien White, én segítettem a világra. A két édesanya egy kétágyas szobában volt elhelyezve. Paulina Miller asszony hangot adott elégedetlenségének, méghozzá Lilien White jelenlétében. Külön szobát követelt magának, mert, mint hangoztatta, „ő nem hajlandó egy levegőt szívni ezzel a nincstelen senkivel.” Ezt számtalanszor a tudomásunkra hozta, még akkor is, amikor Lilien White már haldoklott. Nem tisztelt senkit és semmit, kiabált, őrjöngött, miközben Lilien White haldoklott. Akkor fogadtam meg, hogy megbosszulom. Nem bírtam már hallgatni, nem lehetett elviselni, miközben Lilien White életéért küzdöttünk, benne nem volt annyi jóindulat, hogy elhallgasson végre. Lilien White másnap feladta a küzdelmet. Meghalt. Hogy megbosszuljam Paulina Millert, felcseréltem a babákat. Ő nevelte fel Lilien White gyermekét.
Lilien White és férje ellen nagy bűnt követtem el, ezzel tisztában vagyok. Követtem a kis Lilien életét, aki őszinte, igaz, jó szándékú emberré cseperedett, és már nem bántam a bűnömet, mert legalább őt kimentettem a zsarnokoskodó hatalmasok karmai közül, akik azt hiszik, hogy csak azért, mert ők vagyonosok, mindenkivel azt tesznek amit akarnak.
Madlen Millertől viszont elnézést kérek, mert ő esett ebbe a csapdába, önhibáján kívül, de még jóváteheti, ő még megváltozhat. Tanuljon Lilien White-tól.
Ami a végrendelkezésemet illeti, kárpótlásul minden ingóságom, beleértve a bankszámlámon levő megtakarításomat és ingatlan vagyonomat Lilien White-re hagyom, és kérem, hogy bocsásson meg nekem.
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy bizonyára bíróságra kerül majd az ügy, hogy bebizonyosodjon az igazság. Jómagam, tudom az igazságot, s ez azt is jelenti, hogy mivel idősebb Magnus Miller elhalálozott, a vagyona fele Lilien White-t illeti, mivel ő a vér szerinti gyermeke, nem pedig Madlen Miller.”
Gvendolin Graham
sajátkezűleg
Amikor Robin befejezte néma csend volt. Csak ő köszörülte meg a torkát, majd kitörölt a szeméből néhány könnycseppet. Akkor zokogott fel hangosan Pulaina Miller.
Lilien alig volt képes felfogni ezt az egészet, zavartan körbenézett, majd Magnushoz intézte első szavait:
– Tudod, mindig irigyeltem azokat a lányokat, akiknek bátyjuk van, és kiderült, hogy nekem is van bátyám!
Magnus nem szólt, zavartan pislogott. Ellenben Madlen erőteljesen rákiáltott:
– Te ezt hagyod? – Te meg mit képzelsz magadról, – fordult Lilien felé, – Magnus az én bátyám, nem volt a tiéd és nem is lesz soha, csupán azért, mert egy vénasszony megbolondult, azt hiszed, hogy holnap beköltözhetsz a kastélyunkba? Ha, ha, ha, nem eszik olyan forrón a kását, kis nyomorult cafka.
– Ugyanúgy beszélsz velem, ahogy az édesanyád tette az enyémmel – mondta végtelen szomorúsággal Lilien, – Gvendolin Graham, ugye itt vagy? Megértelek, és köszönöm, hogy megtetted! Édesanyám, bocsáss meg neki, én megbocsátottam! – Miközben ezt mondta felfelé nézett, mintha az égre nézne, azután megindult az ajtó felé, – megyek haza az édesapámhoz. Sohasem volt másom, rajta kívül, de Istennek hála, ő még van.
Miután Lilien elhagyta a termet rögtön nagy lett a hangzavar. Az idős ügyvéd kezdte:
– Figyeljetek, mindent helyrehozunk, csak azért, mert egy bugyuta vénasszony megkergül, nem áll fejtetőre a világ! Nyugodjon meg mindenki, kigondolunk valamit.
Mindeközben csak Paulina Miller csendes zokogása hallatszott.
23 hozzászólás
Kedves Ida!
Az elöbbi fejezethez ezt írtam:
"
Különben sejtek valamit,de nem írom le,
hátha rosszul értelmezném"
…pont
ezt gondoltam,hogy Liliennek más az anyja!
Nagyon izgalmas rész!
Mit fog kitalálni az öreg ügyvéd…stb?
Elismerésl gratulálok1
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Sajnálom, hogy nem írtad meg a sejtéseidet. Igen, nem csak az anyja más, az apja is. Nagy dráma ám az ilyesmi, főleg, ha kiderül, mint itt is.
Az ügyvédek viszont sok mindenre képesek, amíg pénzt húzhatnak ki az ügyfelekből. Majd kiderül, hogy ebben az esetben mi lesz a felállás. 🙂
Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted.
Szeretettel,
Ida
Szia!
Remek fordulat, tetszett. Kíváncsi vagyok a következő részre. Mi lesz a lányokkal? Az örökséggel? üdv hundido
Szia hundido!
Hát igen, ez a nagy kérdés, mi lesz a családokkal, mi lesz az örökséggel? A végére minden kiderül. Örülök, hogy tetszett ez a fordulat… de képzeljük el a valóságban igen nagy dráma ez.
Örülök, hogy jónak találtad ezt a váratlan fordulatot.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Elolvastam. bár sokkal előrébb nem jutottam vele, de el fogom olvasni végig ha már elkezdtem!
Én ügyvédi irodában síró embert sose láttam.Egyszer sem.Ez csak úgy eszembe jutott!(Nem panasz csak tény)
Kellemes napot!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Az az érzésem, az ügyvédek iránti ellenszenved, nem engedte, hogy észrevedd milyen nagy dráma játszódott ott le. Sebaj, ha egyszer majd újra olvasod, mint a Vaksorsot, akkor talán másra is tudsz figyelni. Mondtam már neked, hogy a hangulattól is sokk függ ám, hogy mit látunk meg, talán éppen a legfontosabb részletek nem rögzülnek bennünk.
Azért, köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Lehet sok mindent nem vettem észre!Lehetséges más dolgokkal vagyok elfoglalva.
"nem látom a fától az erdőt" Majd egyben elolvasom tavasszal az egészet!
Így nem esik le vagy lesik, de ott is marad!Egy kissé le vagyok zsibbadva agyilag,
de nem akarok róla írni!Én köszönöm a kedves soraidat!
Szeretettel:Ági
Ja még valami" Az az érzésem, az ügyvédek iránti ellenszenved, nem engedte, hogy észrevedd milyen nagy dráma játszódott ott le" Már ezt a sort nem értem.Te sem értesz engem, de nem baj!
Elbeszélünk és elmegyünk egymás mellett! Így jó!Amúgy ahogy írtam azt a Vaksorsot sem értettem.
Valami fontosat akarsz most is közölni, de nem jól! Én csak arra vagyok nyitott:
Figyelj én azt akarom mondani konkrétan, hogy!Én már nem totózom és nem találgatok!
Belefáradtam!De azért majd egyben elolvasom!Ennyit akartam még!
Ősi mondás ami nem alakult sehova az nem is fog!Kellemes új hetet Ida!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Te írtál az ügyvédek iránti ellenszenvedről, itt lent, csupán annyit tettem hozzá, hogy nyilván az az ellenszenv akadályozott meg abban, hogy észrevedd milyen dráma zajlik az ügyvédi irodában. Ha ezt sem érted, akkor kérdezek: észrevetted-e, hogy Lilien és Madlen babakorában fel lett cserélve? Lilien a gazdag szülők vér szerinti gyermeke, és a szegény, özvegy halászember nevelte fel, és fordítva, ez Madlenre is igaz, mert ő volt a szegény özvegy halász leánya.
Persze, ha nem megy, én nem erőltetem, bizonyára a hangulatod nem fogékony erre a drámára.
Szeretettel,
Ida
Még valami temetésen is voltam ahol egy ember sem sírt, de még annyi sem volt
hogy "hüpp" Egyszer-kétszer mondtam ilyenkor édesanyámnak.
Nem furcsa, hogy semmi könny nincs. De az…Ezzel a téma le is volt zárva.
Szeretettel:Ági
Kedves Ida !
Valóban nagyon izgalmas volt ez a rész !
Gratulálok és várom a folytatást 🙂 !
Szeretettel
Marcsy
Köszönöm, kedves Marcsy.
Igen, nagy dráma az, ami nyilvánosságra került, de lesznek még izgalmak ez után is.
Várlak szeretettel a továbbiakban is.
Ida
Még írok valamit lehet, hogy a hiba az "én készülékemben van".
Ez olyan volt mondok valamit, de mégsem!Mutatok is meg nem is!
Nem baj ami nem megy azt nem kell erőltetni, de azét értékelem az igyekezted!
Szeretettel:Ági
Drága Ida!
Ismerve történeteidet, tudtam, hogy lesz nagy fordulat, de erre nem számítottam, hogy a szülésznő bosszúból elcserélte a két babát. Így kiderült, Liliennek gazdag szülei vannak. Továbbra is nagyon tetszik Lilien természete, nem szédítette meg a pénz, ott hagyta a meglepett családot, és visszament az őt felnevelő Apához. Nagyon tetszik a történet, és kíváncsian várom, a továbbiakban hogyan alakul mindegyikük élete.
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Drága Magdi!
Ekkora drámára még te sem számítottál, pedig már régóta olvasod írásaimat. Képzeljük el, napjainkban, amikor számtalan gyerek apja egy névtelen sperma donor. Mi van, ha azok a gyerekek felnőnek, találkoznak és fogalmuk sincs, hogy ugyanazon apától vannak? Ki fogja azt végül kibogozni, hogy ki kitől, hogyan? Csak születnek a fogyatékos gyerekek, és nem tudni miért?… Azért ez igen kockázatos, fel sem kell a szülésznőnek a babákat cserélnie…
Örülök, hogy tetszik a történet, még lesz egy kis izgalom… holnap érkezik a következő.
Köszönöm soraid, nagyon örültem.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Nincs ellenszenv inkább "érdektelenség"Lehet, hogy nem vagyok fogékony a drámára!
Azért megpróbáltam!Megértésedet köszönöm!Kellemes hetet neked!
Szeretettel:Ági
Kedves Ida!
Nincs ellenszenv inkább "érdektelenség"Lehet, hogy nem vagyok fogékony a drámára!
Azért megpróbáltam!Megértésedet köszönöm!Kellemes hetet neked!
Szeretettel:Ági
Kedves Ida!
Mint egy brazil szappanopera. És az ügyvéd sem tagadja meg önmagát.
Bár brazil és egyéb szappanoperákat nem nézek (mert az ég óvjon meg annyi intrikától és bugyutaságtól, amit ott összehordanak), azért történetedet örömmel végigolvasom. Érdekel, milyen motivációkat, elképzeléseket, fantáziát és szemléletet fedezhetek fel írásodban.
Laca ⚘
Kedves Laca!
Az első résznél azt mondtad: tündérmese. Mi történt, hogy közben szappanoperává változott? 🙂 Meg sem tudom tippelni, mivel én tényleg nem nézek semmilyen szappanoperát, így nem is tudom, hogy az milyen. Azt mondod, az ég óvjon tőle? Megijesztesz… olyan borzasztó lenne?
Mindenesetre örülök, hogy végig akarod olvasni, hátha rájössz, hogy nem tündérmese és nem is szappanopera. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre.
Köszönöm, hogy időt szánsz a novellámra (még mindig hiszem, hogy ez az).
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Beköszöntött a várva várt bonyodalom a történetben!
Izgalmasra fordulnak a dolgok…
Egy ekkora bejelentésnél nem csodálom, hogy hirtelen nem tudnak ezzel mit kezdeni.
Arra gondoltam, hogyha kiderülne, hogy elcserélt gyereket neveltem fel, mit is szólnék hozzá?
Azt hiszem akit felneveltem, az lenne az "édes" gyermekem, hiszen a másik egy idegen a számomra.
No, majd meglátjuk a történet szereplői hogyan éreznek ez ügyben.
Judit
Kedves Judit!
Hm, ezen magam is elgondolkodtam. Nálam is arra billent a mérleg nyelve, amerre nálad. Ami azt is jelenti, hogy az örökbefogadott gyereket lehet ugyanúgy szeretni, mintha édes gyereke lenne a nevelő szülőnek.
A történetben viszont, még folytatódnak a bonyodalmak. Kiderül, ki hogyan reagál a hallottakra. 🙂
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Ugyan kicsit késve kapcsolódtam be valóban az írásaidba, de visszamenőleg olvasgatom őket.
Jól tettem, hogy rátaláltam 🙂
Izgalmas történetet írtál.
Nagyon tetszett!
Szép napokat kívánok jó egészségben:
Zsuzsa
Örülök, hogy tetszik a történet, kedves Zsuzsa! További jó olvasást!
Szeretettel,
Ida