A Haszasszin Rend damaszkuszi főhadiszállásán a férfi belépett a megbízóterembe. A pult mögött álló férfi felnézett. Mikor meglátta őt, felderült az arca.
– Á, Hakim… hallottam, megint magadra haragítottad a városi milíciát. – Sóhajtott. – Ugye tudod, hogy nem ez az első eset? Ott az a pár nappal ezelőtti, hogy az azelőttiről ne is beszéljek. És most ez is…
– Apróságok. – Hakim a megbízóra nézett. – Mi a következő megbízás?
– Nos, épp van itt valami. A városban elterjedt a pletyka, hogy a keresztes hadak nagy ostromot terveznek Damaszkusz ellen, és elkezdték a felkészülést. Jeruzsálemet már elfoglalták, valószínűleg az összes vezér ott lesz.
Hakim megcsóválta a fejét. Már sejtette, mire megy ki a játék.
– A feladat egyszerű – folytatta a megbízó. – Juss be a városba és tudj meg minél többet a dologról.
– Jeruzsálembe? – képedt el Hakim. – De hisz az nyilván tele van keresztesekkel. Olyan erős őrség állhat a kapuk előtt, hogy esélyem sincs észrevétlenül bejutni.
– Ugyan már! – A másik türelmetlenül nézett Hakimra. – Te vagy a legjobb! Mennyi időbe telne kijátszanod az őrséget? Jutottál be már jobban védett helyekre is.
– És nyilván ezért bízzátok rám.
– A Mester is elégedett lenne.
A Mester volt a Haszasszin Rend feje. Ő irányított mindent, nem voltak kijelölt alárendeltjei. Híres volt maximalizmusáról, de az a hír járta, hogy lefizethető. Ő mindig emelt hangon kérte ki magának a sértést, és párbajban torolta meg.
– Hát persze – mosolygott Hakim gúnyosan. – Erre megy ki a játék. És őt ki bízta meg?
– Állítólag maga Szalah ad-Dín.
Hakim elismerően füttyentett. – Akkor már értem. Mit kell még tudnom?
– A célépület egy templom a Sziklamecset közelében – folytatta a megbízó. – Úgy hisszük, nagyjából harminc-negyven keresztes járőrözik a templom körüli utcákban, további tíz a templomot őrzi. A vezetők a főszentélyben gyűlnek össze a terv kidolgozásához. Juss be a városba, férkőzz a vezetők közelébe és hallgasd ki őket.
– Körültekintés?
– Csak ahogy szoktad.
– Rendben – biccentett Hakim. – Megcsinálom.
– Nagyszerű – mosolyodott el a férfi. – Azonban a feladat összetettségére tekintettel, valamint a Mester személyes kérésére ezúttal egy társat is kapsz. Ketten nagyobb eséllyel hajtjátok végre a megbízást.
– Mi? Egy társ? Nem, nem, nem, nem – ellenkezett Hakim. – Te is tudod, én is tudom, sőt, a Mester is tudja, hogy egyedül dolgozom. Nekem nincs szükségem társra.
– Sajnálom, de nem mondhatok ellent a Mesternek. – A megbízó együttérzően sóhajtott. – Azt mondta, társat kapsz, ezért hát…
– Örülök. És ki lesz az?
– Én – csendült egy női hang az ajtó felől. Hakim odafordult, kezét a kardján pihentetve. Aztán elképedésében eltátotta a száját.
A lány alig egy fejjel volt alacsonyabb Hakimnál, Bőre fehér, ajka vörös, haja fekete, szeme mélyzöld volt; tekintete szinte gyengéden nyársalta fel a férfit.
– Hakim, bemutatom Mariát – mondta a megbízó. – Ő lesz az új társad.
– Mi? – értetlenkedett Hakim. – Ő? Egy keresztény? Te most… hogy egy keresztény legyen az ÉN társam?
– Miért, mi kifogásod van ellenem? – biccentette oldalra fejét a lány. – Az én vallásom szerint te sem vagy a legtisztább hitű… így kvittek vagyunk.
– Nem bízom benne. – Hakim idegesen pillantott a megbízóra. – Nem lehetett volna igazhitűt? Legalább egy másik haszasszint?
– Nyugodj meg, Maria a mi emberünk – felelt a férfi. – Bár hitetlen, gyakorlott a fegyverforgatásban, és gyűlöli a kereszteseket. Bízhatsz benne, segíteni fog neked.
– Jól van. – Hakim beletörődően sóhajtott. – Legyen, dolgozzunk együtt. De nem vagyunk társak.
– Részemről rendben – mondta a lány is. – Induljunk, és hajtsuk végre a feladatot, aztán én erre, te arra. – Kiszaladt az ajtón, felkapaszkodott a fal kiálló részein és már a tetőn volt. Várakozva nézett vissza Hakimra.
– Ha hiszed, ha nem, én is csak erre vágyom – morogta bosszúsan Hakim, és követte a lányt. Futni kezdtek, miközben tetőről tetőre ugráltak.
A főhadiszálláson a pult mögött a megbízó a fejét csóválta. – Nos, Hakim, most olyan társat kaptál, akiben kénytelen leszel megbízni… – Sóhajtott. – Képes leszel rá?…
Valahol Damaszkusz utcáin Hakim fejében pontosan ugyanez járt.
(folyt. köv.)
8 hozzászólás
Ez izgalmas lesz! Már most látom! Jöhet a folytatás!
szeretettel-panka
Szia!
Még a kezdetek, de biztató. Olvasmányos gördülékeny az írásod, én bizti jövök a folytatáshoz is.:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Joxi!
Tetszik mert fogalmam sincs mi lesz a vége:)
Ági
Remek történet eddig, figyelemmel követem a folytatását is, mert érdekes.
Sose írsz visszajelzést ? Kösz vagy nem kösz? 🙂
Nem rossz, de jöhetne a folytatás. Egy tanács: mesélj! Hagyd, hogy elragadjon a mesélés, kalandozz el egy kicsit, a múltba akár, vagy csak a szereplők gondolataiban, így jobban megismerhetővé válik a világ, amiben élnek és maguk a szereplők is. Mert így kicsit olyan, mintha egy PC-játékból készült novella. Ragadjon el a képzeleted!
Egy több részes filmsorozat!
De mikor a folytatás?:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia !
Kapd össze magad gyorsan. Ülj le és kezd szépen megírni a folytatást ! 🙂
Haszasszin-fan club nevében !
Eddig jó !
Barátsággal:
Patyolat