Az én hősöm már nem fiatal. Egy városnyi távolság választ el bennünket, de ha kell, útra kel esőben,hóban,szélben,reggel,déli napsütésben vagy esti sötétségben…hozzám.
Mindig elfáraszt,ha megkérdezi ugyanúgy szeretem-e a mákos beigle-t, mint régen vagy inkább süssön mákos kalácsot? Pedig tudja ám, hogy én a kelt tésztáért vagyok oda, abból is inkább a túrós bukta a kedvencem. Életében talán kétszer sütött nekem, nem sikerül neki sosem a kelt. Mindig mindent megkérdez jó-e így, vagy jó-e úgy ?
Már szólni sem merek, hát nem veszi észre, hogy nekem minden úgy jó ahogyan elkészíti, mert tudom, hogy mindig minden finom !
A múltkor is úgy elsózta a húslevest alig bírtam megenni. Ezért gyorsan bekanalaztam, hadd lássa, hogy nagyon ízlik.
-Szedjél még drágám.-mondta. Megrémültem! Nekem kell megennem ezt az egész nagy fazék levest. No azt már nem ! -Van-e még valami abban a serpenyőben?- kérdezem óvatosan. Biztos valami kedvencem mert mindig az szokása, hogy előre megkérdezi mi legyen a menüt. Nekem sosincs kikötésem, mindig jó bármi, de mire eljön az Ő napja megváltoztatja a menüt. Nem tudom miért teszi.Felkészítem a gyomromat s erre meglepetésszerűen tálalja
-Mégsem azt sikerült főznöm, az nem maradt volna friss, meg, hogy nem lehet megmelegíteni, kiszárad, kimered ha nem jövök időben. E-rövid kis időben amíg tömöm magamba a legfinomabb étkeket, tele van mondanivalóval. Egyszerre akarja velem tudatni az elmúlt hét eseményeit. Nem mintha történt volna bármi érdekes is. Nem dióhéjban mondja , pedig megtehetné, mert az ajtó mellett egy nagy teli reklámszatyorban ősz óta ott csörögnek a diók, csak meg kellene törni őket. Azt nem hallja meg, persze nekem felfintorgatja, hogy háromszori hívásra sem veszem fel a mobilt.
Nem hiszi el, hogy azért nem veszem fel mert le van halkítva.
A szatyorba meg minden ajtónyitásnál beleakad a lábam hátha felveszi, de hasztalan, nem veszi fel, nem , nem és nem !
Most már rájöttem, kezdem érteni, csel van ebben, azért nem akar felvilágosítani. A dió csörgése jelzi, ha bejön valaki, mert csengője az nincsen. Nem értem miért nem akar csengőt felszerelni..pedig már vannak hamar felmondó szolgálatú csengők ezer forint alatt is.
Egyébként a szereléshez is nagyon ért. Már háromszor cserélte le az ajtózárat. Amikor elmegy bezárja az ajtót rendje-módja szerint, de amikor hazajön a kulcsot beleteszi a zárba s amikor kiveszi úgy potyognak ki az alkatrészek, mint automatából a fémpénzek. Egy
dolog van amihez nem mer nyúlni, az áramhoz. Már lassan fél éve lesz, hogy kiégett a villanykörte a mosdóban. Azt mondta nagyon magasan van azért nem cseréli ki, nem éri el. Én elértem de az új égő nekem sem világított… A vízforralót azt nagyon technikásan tudja kezelni, csak az a baj elfelejti a fedelet rácsukni, aztán meg kikapcsolni. Száll a gőz a konyhában a levegőben, homályosak az ablakok is. Én tudom, hogy lehet gőzzel tisztítani, de nem így !
Ő nem ijed meg, kell a virágoknak a nedvesség. Akkor bezzeg megijedt amikor egy hét múlva meglátta, hogy a villanykapcsoló fedlapján éktelenkedett egy kétfilléres nagyságú fekete lyuk.
Első benyomásra azt hitte UFO- vágódott a vezetékbe, nem szokta használni a kapcsolót , mert spórol. Mindig spórol, no nem az evésen, mert hála Istennek az étvágya az nagyon jó, de ami sok az sok, mármint neki. Nekem nem mondja csak látszik rajta, azután meg szenved tőle, az epegörcstől. Először még ki-ki sétált a kertbe
egy kis fodormenta ágért, hogy teát főzzön magának belőle, de amióta rövidebb megoldást talált, mert a kertig hosszú az út, rátért a collagol cseppekre. Nem ám kockacukorra csepegtetve, hanem teába, kávéba csepegtetve. Meg is van az eredmémye, a görcs volt, most már nincs. Beleszökött a lábába és éjjel mutatkozik meg neki. Erre mit csinál kimászik az ágyából és elkezd tornászni.
Kezeit felemeli, jó magasra nyújtózkodik, fejét is jó magasra emeli és azután olyan lehetetlen pózokat vesz fel amit nem lehet utánozni, de a hangját sem amit kienged magából fájdalmában szegény. Még Ő sem tudja kétszer ismételni ugyanazt és lám győz. Legyőzi a bajait, sokat szokott imádkozni. Az elmúlt hét eseményeit hallgatva meglepődtem vitalitásán. Nem nyugodott bele, hogy egy igazi hőst ne találjon a családban. Mert Ő tudja, hogy van. Anyagiakat nem kímélve, szállt a hangja az országon és a mobil hálózaton keresztül kelettől nyugatig. Én örültem, hogy ennyire tevékeny. Ő kitartóan kutatott és meg is találta Hősét, hála a modern technikának, az internetnek. Nem szoktam versenyezni, de most kedvet kaptam rá. Megelőzöm !
Az én választottam egyszerűen egy anya a sok közül. Amolyan átlag anya, amiből tizenkettő egy tucat, de nekem Ő az első.
Nem tudja magáról Ő egy igazi Hős legalábbis nekem.
2 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Jót derültem az írásodon, a végén meg kicsit meghatódtam.
Judit
Köszönöm szépen és örülök, hogy örömöt szerezhettem . Anya fia kapcsolat. Van ilyen is olyan is, valós és képzelet egy kis humorral átszőve, mert a humor sok mindenen átsegít, még ha egyoldalú is.
Szeretettel, Zsófi.