Az indulat, ha léted társa,
legyűrhetetlen árkot ásat,
elnézést kérhetsz aztán százat,
hiába, végül nincs bocsánat.
De sokat nem duzzoghatsz ebben
a zűrös földi létszeletben;
én minden tüském félretettem,
hogy így utólag megkövessem.
Hibáidat, ha bűnnek vettem,
és ostorozlak fékezetlen,
legyél te jobb, mint én lehettem,
nevess rám fordított esetben.
4 hozzászólás
Kedves Irén!
Ötletes, szellemes a versed, a végén jót mosolyogtam. Mindenesetre amire buzdít, azt nagyon nehéz megtenni… 🙂
Judit
Nem könnyű dolog, nem is sikerül legtöbbünknek, legtöbbször…:)))
Kedves irénke! Nagyon jól sikerült elmélkedés. Veled elmélkedtem. Éva
Kedves Irénke!
Ilyen szép tartalommal én is szívesen veletek tartok és egyetértve Veletek – elmélkedem.
Verseid mindig sikeresek, szívesen olvasom: Kata