Történt pedig, hogy másodikos gimnazistaként szakmai gyakorlatunkat töltöttük harmad magammal az Szolnok- megyei Iparcikk Kisker. Vállalat 19-es számú Készruha boltjában. A bolt Kossuth tér 18 szám alatt, közvetlenül a későbbi Sztár Áruház épülete mellett helyezkedett el, vezetője a mindannyiunk által tisztelt, és szeretett Kása Sanyi bácsi volt. Sanyi bá, azon túl, hogy kiváló szakember, jó humorú, a viccelődésre mindig kész, vidám fazon volt.
Nos egyik alkalommal, a kora délutáni órákban, a boltban nincs egy vevő sem, amolyan síbolási gyakorlatokat végeztetett velünk a főnök. (A fiatalok kedvéért, a síbolás nem a mai értelembe vett sikkasztást, lopást, hanem a vállfán, és állványon lévő öltönyök, kabátok rendbetételét jelentette.) Ahogy az áruval foglalatoskodunk, nyílik az ajtó, és egy feltűnően csúnya pár lép be rajta, a nő borzalmasan kifestve, vastagon piros rúzzsal kihúzva a szája, a férfi pedig alacsony, vastag szájú, tán még egy kicsit púpos is, szóval egy igazi Quasimodo. Ennyit a fizimiskájáról, hanem amikor megszólalt, az volt ám a hadd el hadd, fröcsögve, hangosan, és minden ok nélkül rettenetesen káromkodva beszél. Szid mindent, és mindenkit, Sanyi bácsi alig tudja lecsendesíteni, látszik, hogy ismeri őket, és megkérdi, Ilonkám mit adhatok? Pistának kellene egy téli kabát, de látják milyen, próba nélkül nem akarom megvenni, mert vagy kicsi lesz, vagy nagy, akkor meg azért veszekszik. Persze, persze, már hozza is a jónak vélt kabátot, na mit szólsz hozzá Pista, jó lesz, tetszik? Mit bánom én, mindegy nekem, majd megpróbáltatnak vele egy másikat, ez jobb csillan fel a szeme az imént még haragos Pistának, látszik, hogy megbékélt, tetszik neki a kabát. A főnök, míg csomagolja, odaszól nekünk, Sanyikám, Zolikám, Ferikém, hozzátok már ki, mutassátok meg a KISZ könyveteket Pista bácsinak, a vele lévő asszony csak mondja, ne, nem kell, de Sanyi bá csak int, hozzátok csak. Mi pedig gyanútlanul visszük mind a hárman a piros színű kis könyvecskéket, nem is sejtve, hogy miért kell ezt ennek a szörnyű embernek bemutatni. Hanem amikor meglátta a vörös tagsági igazolványokat elszabadult a pokol. Piszkos, mocskos kommunisták, dögöljetek meg, ezek a szidalmak a szebbek közül valók, amit még a nyomdafesték elbír, persze édesanyánk, és egyéb felmenőink is szóba kerültek, de ami még rosszabb volt, meg akart verni bennünket. Meg is tette volna, de láttuk, hogy több kettőnél, és elszaladtunk, meg Pannika néni, ő az egyik eladó, egy üveg borral útját állta. Nem annyira Pannika néni határozott, rendreutasító szavai, mint inkább a literes kövidinka látványa enyhített a dühkitörésen, sőt miután be lett ígérve, hogy ez a liter bor az övé lehet, meg is nyugodott.
Lassan elő lopakodtunk a raktár mélyéről, és amit ezután láttunk az sem volt mindennapi, Sőre Pista ivott, de hogyan?
Úgy, hogy egy kortyra megitta az üveg bor felét, oly módon, hogy az első korty után kiakasztotta az ádámcsutkáját, és a fél liter bort magába öntötte, csak azért nem egyszerre, mert megjegyezte, hogy jó a társaság. Így ismertem meg Sőre Pistát, és testvérét, mert, hogy a hölgy, akivel betértek a boltba nem más, mint a testvére, az ugyancsak híres, vagy inkább hírhedt Sőre Ilka volt, róla talán egy másik alkalommal, mert ő sem volt akárki a maga „szakmájában”.
Ilyet sem az előtt, sem azóta nem láttam.
A nagy ijedségre való tekintettel Kása kartárs előbb elengedett bennünket, és megkért, hogy ezt a kalandot ne nagyon meséljük senkinek. Én nem is mondtam másnak, mégis néhány nap múlva a cégnél, ha megláttak, úgy emlegettek bennünket, itt jönnek Sőre Pista „kiszistái”.
Büszkék nem voltunk a titulusra, de nem is bántuk, különben is néhány nap múlva elfelejtették, mi viszont szerettük ezt a kis boltot, az olajos padlójával, a hangulatával, és mindenekelőtt Sanyi bácsival.
Folyt.köv.
9 hozzászólás
Kedves Zagyvapart!
Kellemes, olvasmányos írásod megmosolyogtatott. Ilyen élmények tették varázslatossá a diákéveket, no meg az olajpadlós kis boltot, amire emlékezni érdemes. Élmény volt olvasni!
(csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy kicsit szellősebbre tördelhetnéd, az nagyban megkönnyíti az olvasást).
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm elismerő soraid. Ami a szellősebbre tördelést illeti próbáltam, de a szövegszerkesztőmön a nagyobb sorközzel túl szellős, és csúnya lett volna az oldal, ezért elnézést kérek.
Szeretettel: feri
Kedves Ida!
Köszönöm elismerő soraid. Ami a szellősebbre tördelést illeti próbáltam, de a szövegszerkesztőmön a nagyobb sorközzel túl szellős, és csúnya lett volna az oldal, ezért elnézést kérek.
Szeretettel: feri
Kedves Feri!
Jó kalandozni a régi szép időkre, a diákkorunkra. Biztosan lesz több emlék is, mint ígérted, szeretem olvasni a történeteidet. De én is egyetértek Idával, hogy nehéz olvasni, ha ilyen sűrűn teríted elénk.
(Én abbahagytam a pontozást, de anélkül is szívesen olvasom a jó írásokat.)
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Való igaz, hogy jó visszaemlékezni a "régi időkre". Igen lesz még egy rész, de engedd meg,
hogy a figyelmedbe ajánljam az első részt, mert ez a történet második része.
Köszönöm megtisztelő figyelmed.
Szeretettel: Zagyvapart
Kedves Feri!
Nahát, micsoda kalandos szakmai gyakorlatotok volt! Az is csoda, hogy ilyen részletesen emlékszel a történtekre. Bevallom én is voltam középiskolás koromban szakmai gyakorlaton az Athenaeum Nyomdában, de senkire, és semmire nem emlékszem, akiről, vagy amiről mesélni lehetne. 🙂
Az ugyan nem volt világos, hogy a szeretve tisztelt Sanyi bácsi miért is akarta, hogy megmutassátok a KISZ tagkönyveteket, ha tudta, hogy felhergeli vele Pista bácsit?
Judit
Kedves Judit!
Bizony ilyen kalandos szakmai gyakorlatban volt részünk anno.
Arra, hogy ilyen jól emlékszem rá, egyebek mellett az az oka, hogy ezeket a
történeteket többször felidéztük baráti társaságban, és osztálytalálkozók alkalmával.
Azt, hogy pont most írtam meg, a legjobb barátom, és osztálytársam, Szabó Sanyi elvesztése
adta az apropót, mert Ő is részese volt ennek a történetnek.
Sanyi bácsi, egy vidám, jó humorú ember volt, a könyvecskéket valószínűleg azért hozatta elő, mert
tudta, hogy Sőre "bukik"rá, és jó mókának tartotta, ötven év távlatából, neki volt igaza.
Köszönöm, hogy olvastad.
feri.
Kedves Zagyvapart!
Szeretem az ilyen, megtörtént eseményeket elmesélő írásokat. Élvezetesen megírtad, gratulálok!
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Köszönöm a figyelmed, és a gratulációt, engedd meg, hogy a figyelmedbe ajánljam
a történet első, és harmadik részét, mert így egy történet.
Szeretettel: Zagyvapart