Istenember

Mert az ember oly isteni.
Tudnia kell megistenni.
Tanulja meg, muszáj neki
Segítsük őt, de mindenki.

Kell gyártani istenembert,
amiképpen száraz tengert.
Amiképpen kocka-hengert.
Ilyet eddig senki nem mert.

Én meggyártom, elkészítem
emberien, istenien,
isteni lesz, ebben hiszem.
Létezését versbe viszem.

Igen.

Istenember-tudod milyen?
Azt mondja, hogy:igen, igen.
Akár olyan, akár ilyen.
Igen, igen, ezért isten.

Istenember, tudod, hogyan?
A szelektől összeroggyan.
De fel is áll azon nyomban.
S fáról lemász. Ha kell, pottyan.

Épít földet, épít eget,
a mindenek bemehetnek,
ezt akarják, ezt kellenek.
Megyünk mi is, ő beenged.

Ő nagy tudós és kutató,
minden után nyomozható.
Nem hiszi, hogy jön télapó.
Ha mégis jön, azt mondja: Jó.

Istenember mindent képes,
hiába lesz teste véres.
Cselekvésre mohón éhes,
jótettekkel dicsőn ékes.

Ő nagy művész és alkotó.
Nem kell véső, sem az olló.
Készül festmény,… vér… és bolygó.
Lehetünk-e mi hasonló?

Istenember halált féli,
öröklétet bátran kéri
és amidőn be- s bevégzi:
holtan éltét visszavérzi.

Istenember mindent megtesz,
tőle semmi el dehogy vesz.
Minden való és igaz lesz.
Istenember:"legyen az-ez!"

Istenember befejezve.
Itt van, íme, a versembe'.
De nem marad örök benne,
kijönni van nagyon kedve.

(Tán az ember nem isteni?
Istenember nem jár neki?
E versemet széjjelszedni
s mindig-éjjel meg-, meg-, megeheti!)