I.
Egy jégszikrás téli napon felöltöttem prémgalléros hosszúkabátomat, fejembe illesztettem csinos kis kalapom, és belepattantam magas sarkú, fekete csizmámba.
A városba mentem. Jól éreztem magam, mint mindig, ha öltözékem és ezzel önbizalmam is a helyén volt
Kihúzva magamat tipegtem végig a kőrúton, be-bebámulva egy-egy kirakatüvegbe, hogy elégedetten nyugtázzam, minden pont úgy jó rajtam, ahogy van.
Egyetlen probléma volt. A gonosz, csípős északi szél kifújta a szám és kikezdte az orrom is. Éppen kapóra jött a Drogéria! Vásároltam egy szupermárkás ajakápolót (szöllőzsírt), hogy enyhítsem a szám és orrom körüli égő érzést.
Még ki sem léptem az üzletből, amikor kinyitottam a tubust, és lassú, körkörös mozdulatokkal bekentem a számat, annak környékét, és az orrom alját. A márkás „lipstick” azonnali enyhülést hozott.
Még jobb kedvvel folytattam utam. Kihúztam magam, arcomon enyhe mosoly ült, szolidan hirdetve, hogy minden milyen szép és jó. A szembe jövő emberek rám néztek és viszonozták mosolyom. (Már többször elhatároztam a budapesti emberek arcát nézve, hogy mosolyogni fogok, mert nem szeretnék a „búval-bélelt, morcos tömeg” tagja lenni.)
Amikor beléptem a „fantasztikus plázáink” egyikének mosdójába, és belenéztem a tükörbe, kis híján sóbálvánnyá váltam.
Az orrom és szám olyasmi színben virított, mint a párzásra készülő pávián majmok feneke.
A meggyes szőlőzsír meggypirosan fogott….
II.
Valamikor régen, amikor még az általános iskola padjait koptattam, történt, hogy ellátogatott iskolánkba egy baráti delegáció a távoli Mongóliából.
Nagyon készültünk erre az alkalomra. (Vetélkedők az országról, mongol népdalok, rajzok, tartományok, Dzsingisz kán, Kublaj kán, szoros kapcsolat a Szovjetunióhoz, jurták, kecskék stb.)
A barátnőm és én nagy érdeklődést tanúsítottunk Mongólia iránt. Ennek eredményeként megnyertük az országról szóló vetélkedőt. Óriási kitüntetés volt számunkra, hogy mi fogadhattuk a delegációt…
Úttörő egyenruhában vártuk őket. (Fehér úttörő ing, sötétkék rakott szoknya, sípzsinór, síp, úttörő öv, jelvény, nyakkendő, és persze felhúzott fehér térdzokni.)
Vártunk, csak vártunk, de a delegáció nem jött… Pedig tudtuk, hogy Ulánbátor a főváros, és úgy köszönnek, hogy „shine utga oruulah”…
Az osztálytársaink felhozták a konyháról nekünk a tízórait. Ebből lett a kalamajka…
Az az ötletem támadt, hogy próbáljuk ki, hogy a párizsis zsemle befér-e egészben a szánkba… …és befért! …és megérkezett a delegáció… és megpróbáltuk lenyelni… hogy mondjuk : „shine utga oruulah, és Ulánbátor”…de nem ment…
Teli pofival, meredt szemekkel bámultunk a messziről jött küldöttségre…
…aznap délután az igazgató behivatott minket egy érdekes beszélgetésre…
17 hozzászólás
Kedves Gyömbér!
Eeeeeeez igen, köszönöm!!
Nem volt túl vidám a mai napom, de olvasva e történetet máris jobb kedvre derültem. Jók ezek a fiatalkori történések…Hirtelen nekem is felrémlett pár a múltból.
ölel leslie
Kedves leslie!
Már ezért megérte leírni a történeteket! 🙂
Szeretettel: Gyömbér
Jó ez a zsömlés sztori, mi nyolcadikban kiflivel próbáltuk ki, hogyan lehet bekanyarítani a szánkba, nnna az sem könnyű eset!
Örülök, hogy olvashattam!
Hanga
Mindkét történet aranyos:) látom, Te is az a fajta vagy, aki tud nevetni saját baklövésein, sőt, van bátorsága elmesélni…mégpedig ízesen:)
Szeretek mosolyogni, most is sikerült.
üdv:Roni
🙂
Kedves Roni!
Örülök, hogy olvastad ezeket a történeteket.
Igen, sok olyan helyzet van, amikor az ember jobb, ha nevet a saját “furcsa dolgain”… 🙂
Üdv: Gyömbér
Hmmm, meggyes szőlőzsír? 🙂
Lehet még kapni, ha érdekel?:)))))))))))
LOOOOOL, király! 😀
Kini
Ja, így utólag…:)
Jókat vihogtam! wryan
Na ide figyelj Te csajszika! Ma egésznap dolgoztam, alig ettem, most hogy végre vacsorához jutottam, félóráig neevettem e két történeten, hasonló szituációkat átéltem:)))) Gratulálok, irtó jól leirtad:)
Köszi:)
Kedves Gyömbér!
Azt mondják az a ciki amit annak érzünk. Én is így gondolom.
A zsemlés kisérlet végrehajtása sajnos részemről idejét múlt, de a piros száj és orr próbáját lehet, hogy végrehajtom.
A két történet nagyon aranyos.
hááát, ez nagyon kész XD nekem egyik barátnőm használt meggyes szőlőzsírt…(khm, igen, az is határozottan meggypirosan fogott!…mily'meglepő-.-) egyáltalán nem kenődött el neki, de suliban elég furán mutatott rajta az élénk szín, mivel alapból nem nagyon sminkelte magát. szóval szóltunk neki, hogy inkább hanyagolja…persze csak óvatosan. és hallgatott ránk ^^
Kedves Gyömbér!
Jót szórakoztam! Főleg, hogy végre valaki mással is történik valamilyen ciki esemény 😀 Ha lesz időm, én is felteszek párat 😉
Myrthil
A meggyes szolozsir akkor volt a legjobb, amikor az indiai baratom, aki olyan nagyon sznob, hogy arrol irni kellene, arrol panaszkodott, hogy kifujta a szel a szajat, es utalja , ha ilyen hulyen nez ki. Helyes kis oltonyben , feher ingben , nyakkendoben ment dolgozni ( manager ) de en meg beszaladtam a gyogyszertarba es vettem neki szolozsirt es beadtam neki a kocsi ablakan. . Miert is ne meggyeset. Eleg erdekes lehetett, amikor piros ajkakkal megkezdte a meetinget a munkahelyen, en nem lattam, csak meselte 🙂
Szia!
ezek tényleg tök jó cikik lehettek!
a 2 cikihez: ha a suli igazgatója esze, szíve, lélekjelenléte a helyén lett volna (ismerek ilyen suli-igazgatót), akkor elmagyarázhatta volna a nagyra becsült vendégeknek, hogy Mo-on az a legnagyobb megtiszteltetés, ha a gyerekek szájukba tömött zsömlével várják őket.
az 1. cikihez: asszem, a kencefice nélkül is Rád mosolyogtak, utánad fordultak volna, Bp-en, én magamat illetően, mindenképpen.
F.
legalább a mai napom jól kezdődik, mert megnevettettél