Négy évig riogattak vele. Mire ténylegesen rákerül a sor, az ember már annyira fél, hogy azt sem tudja fiú-e vagy lány. Én is csak azért tudtam, mert megmondták. Nekem is csak azért mondták meg, mert két fiú volt az osztályunkban és pont velük mentem be szóbelizni.
Végighallgattam egy német és egy angol feleletet, ami ha lehet még jobban összezavart. Helyet foglaltam a vizsgaelnökkel szemben a terem közepén, az egyik szeme rám szegeződött, míg a másik valószínűleg a pókot nézte a bal sarokban, én meg nem tudtam eldönteni, hogy felvegyem-e a szemkontaktust azzal a fél szempárral. Félig németül, félig angolul sikerült előadnom a német tételt, közben sűrűn elnézést kértem németül az angol szavak miatt. Azt hittem megbukom. Ráadásul az írásbeli nagy része szerencsejáték volt. A hallásértésnél megtettük tétjeinket, mint egy lóversenyen. Felváltva ikszeltem az igaz-hamist, valami csak jó lesz alapon. Egyszer már összejött, most bevált másodszor is.
Német után közvetlenül az irodalom következett. A tanárnő csak annyit mondott Örkény. Abban a pillanatban magamról sem tudtam volna semmit mondani nemhogy Örkény Istvánról. Aztán leültem a szöveggyűjteménnyel felkészülni, és lejátszódott előttem a komplett irodalom óra, amin vettük. Leírtam az életrajzát, leelemeztem három egyperces novellát, amiből az egyik benne sem volt a kapott könyvben. Mikor úgy gondoltam végeztem, észrevettem, hogy van még valami annak a borítéknak az alján, amit kaptam. Kivettem, hát a feladat volt az. Szerencsére arról kellett írni, amiről gondoltam.
Történelemből sem általánosban, sem középiskolában nem vettük végig az anyagot, így a rövid esszék csupa olyan témáról szóltak, amit sosem tanultunk. Hatalmas mázli, hogy a szüleimnek köszönhetően kívülről tudtam az ENSZ történetét. A tanár úr nagyot nézett, és ráírta a maximum pontot.
Jószívű tanárokból nem volt hiány az érettségin. A matek tanárnő volt az egyik kedvenc, aki két helyen adott egy-egy kamu pontot, hogy meglegyen a négyes, és azt mondta ne aggódjak, ha az elnök rákérdezne, ő majd kimagyarázza. A másik kedvenc az infótanár volt, aki szépen, halkan lesúgta a gyakorlati rész megoldását, és mikor készen voltam, felkiáltott, hogy nagyszerű.
4 hozzászólás
Kedves Nadin!
Nagyon élveztem!
Sok hasonlatosságot értem meg én is egyszer…
habár sok dolog másként történt akkor,
de a lényeg:az izgulás-ok,szerencse,itt-ott
a tanárok jóindulata,hasonlít!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Nadin!
Köszönöm, hogy megosztottad velem tapasztalataidat és a biztatást is:)
Majd gondolok rá, amikor ott ülök, és remegek az izgulástól!:D
Puszi: Amaryllis
Kedves Amaryllis!
Szívesen, már várom, hogy elmeséld neked milyen volt az érettségi.
Szeretettel: Én
Szia Sailor!
Örülök, hogy tetszett, remélem hasonlóan lesz hamarosan a szakmai vizsgánál is 🙂
Szeretettel: Delory