Óvoda után elmentünk a játszótérre. Lányom nekiiramodott a homokozónak és letelepedett a közepében. Nem sokan voltak rajtunk kívül, csak néhány anyuka hintáztatta csemetéjét, ügyet sem vetve ránk. Leültem lányom mellé és segítettem kipakolni a táskát.
Előkerült minden, amire csak szükség lehetett. Kislapát, vödör, homokozó játékok. Játszottunk. Építettünk ezt, meg azt. Aztán a lányom halálos komolysággal kivett mindent a kezemből és közölte, ma ő főz nekem vacsorát. Hát ez remek! – mondtam neki. Képzeletben hátra is dőltem a karosszékemben és vártam a közös elhatározással kiötölt sülthusimat.
A lányom nagy elszántsággal dolgozott. Megfelelő mennyiségű homokot lapátolt a kis műanyag edénybe, lapítgatta, simítgatta, megszemlélte, majd még egy kicsit igazított rajta, végül az egész művet a kezembe nyomta.
Felemeltem, szigorú tekintettel megvizsgáltam, kicsit meg is szagoltam, hogy a gyerek lássa, komolyan veszem a dolgom, végül úgy tettem, mintha megkóstolnám. Lányom türelmesen várta ízlik-e. Csettintetem a nyelvemmel, ahogy illik. Minden lehetséges módon jeleztem, mennyire oda vagyok a főztjétől és tekintetében láttam, pontosan erre számított. Büszkén kihúzta magát. Én meg gondoltam, nem leszek mohó és megkínálom. A lányom kerekre nyílt szemmel meredt rám, majd összeráncolta apró szemöldökét, lassan megrázta a fejét és komoly hangon közölte:
– De apa, én nem eszek homokot!
14 hozzászólás
Szia!
A gyerekek már csak ilyenek! Nagyon kedves történet!
Szeretettel: Rozália
Bizony, csak győzze az ember követni az észjárásukat 🙂
Alex! Nagyon édi apuka lehetsz!:-)
Aranyos kedves írás! Tetszett!:-)
Barátsággal panka!
Köszönöm Panka…remélem a gyerekek is így gondolják 🙂
Alex
jót mosolyogtam, nagyon aranyos 😀 köszönöm
Örülök, hogy megmosolyogtattalak!
Alex
:)))))))
Bizony, hányszor megesik ilyesmi…
És ez még ugyebár csak a kezdet… mi lesz mire felnőnek???
Szia Alex! 🙂
Lám-lám, milyen buták a felnőttek! 🙂
Aranyos történet egy kedves apukától. Ezzel az írással felfedted a másik oldalad is. Kedvelem a gyerekekről szóló történeteket. Gyakran megmutatkozik bennük, hogy milyen egyszerűen gondolkodnak, a felnőttek pedig mennyire túlbonyolítanak dolgokat.
Azért azt megjegyzem, hogy néha nem tettél vesszőt az "és" elé, pedig összetett mondatok határán szükséges. Ezt csak úgy megjegyeztem, hogy pozitív irányba terelgesselek. 🙂
Nagyon tetszett ez a kis történet, könnyedebb, mint az előző. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin köszönöm 🙂 A lányom amúgy is érdekes szemszögből látja a világot, csak tanulni lehet tőle, legalábbis a butuska apjának mindenképp 🙂
A helyesírásomért már most jóóó előre bocsánatot kérek mindenkitől…katasztrófálisnak tekinhető, de igyekszem, amennyire tőlem telik. Minden esetre köszönöm az észrevételt.
Alex
A gyerekek már csak ilyenek! Fantáziájuk határtalan, de pillanatok alatt képesek gyakorlatiassá válni, attól függően, mi a jó nekik. Ezt kell nekünk felnőtteknek újra megtanulni.
Számomra ez volt írásod üzenete. Képesség a játékra, és kellő komolyság, amikor szükségünk van rá az életben.
Aranyos történet.
Öszintén szólva én már rég feladtam, hogy követni tudjam gyermekeim észjárását. Bevallom, néha az az érzésem, hogy direkt rajtam köszörülik élesre, de nincs ezzel semmi baj..sztem. Igyeszem gyüjteni az aranyköpésieket.
Mint gyakorló apuka már megtanultam, hogy nem nekem kell nevelni a gyermeket, hanem nekem kell tanulni tőle.
Igen, én is az évek és a gyerekek során megtanultam, hogy figyeljek és tanuljak tőlük, mert sok mindenben többet tudnak nálunk (nálam) 🙂