– Oroszlán! Gyere ki! – dörömbölt Kis Nyuszi a barlang bejáratánál. – Ezt nézd meg, mit vettem!
Oroszlán komótosan cammogott elő kuckójából. Ahogy a mesékben lenni szokott, hogy ne érje szó a ház elejét, el kell, mondjam, hogy Oroszlán nagyon jó barátságba keveredett Kis Nyuszival, így hát nem volt csoda, hogy a Nyúl pont hozzá szaladt új szerzeményével.
– Mutasd, mit vettél? – kérdezte Oroszlán.
– Ezt, ni! – mutatott Kis Nyuszi az úton pompázó kisautóra.
– Tyűha! Tényleg a sajátod? – járta körbe Oroszlán lelkesen.
– Bizony ám! – büszkélkedett a kicsi kocsi boldog tulajdonosa – Pattanj be, és akkor mindjárt meg is mutatom, mit tud!
Vígan autóztak a rengeteg erdőben, de örömük nem tarthatott sokáig, mert a semmiből eléjük toppant Gyáva Féreg, aki miatt meg kellett állniuk, ha nem akarták elütni.
– Mi ez a tragacs? – húzta el a száját Gyáva Féreg – Nyúléknak már csak ilyenre telik? Minek dolgozik külföldön a papád, ha még egy normális autót se tud venni neked?
Kis Nyuszi már épp szóra nyitotta a száját, ám Oroszlán rátette mancsát barátja tappancsaira.
– Mi van, nem felelsz? – ugrált Gyáva Féreg.
– Nem csak ilyenre telik, de ez a sajátom! – jött a higgadtnak tűnő válasz.
– Miért nem vetetsz valami jobbat Nyúl Papával?
– Azért, mert nekem ez is tökéletesen megfelel.
– Elviszel a következő tisztásig? – kérdezte más hangnemben Gyáva Féreg, látván, hogy intrikái hatástalanok.
– Sajnos mi pont az ellenkező irányba megyünk. – s már el is porzott a kisautó.
Megemészteni sem volt idejük a rosszindulatú kérdéseket, mert újabb „kedves barát” bukkant fel az egyik fa ágán. Kiöltötte hosszú nyelvét és szinte sziszegte:
– Nézzétek csak erdőlakók! Kis Nyuszi mivel furikázik! Apád vette? – ereszkedett egy közelebbi ágra Kaméleon és hitetlenkedve forgatta szemeit.
– Nem, a saját pénzemből vettem.
– Haha! – kacagott fel a fán ülő – Saját pénzed? Neked? Ezt nem hiszem el! Neked csak adósságaid vannak, nem igaz?
Kis Nyuszi felmorrant, de válaszolni nem volt ideje, mert Kaméleon tovább faggatózott.
– Nem is szép, senki nem fér el benne, minek ez neked? Szerintem még a jogosítványodon se száradt meg a tinta…..
Ehhez nem árt tudnotok, hogy a Nagy Erdőben ugyanolyan szabályok vonatkoztak az állatokra, mint az emberek világában. Kaméleonnak csak annyiból volt igaza, hogy Nyuszi nem régen szerezte meg a vezetői engedélyt, ám azért az nagyon rosszul esett Kis Nyuszinak, hogy a másik ok nélkül sértegeti. Türelmes típus lévén még egy darabig folytatták ezt a barátinak semmiképp sem nevezhető társalgást, majd odébb álltak.
– Avider kuku! – intett pát a maga sajátságos módján Kaméleonnak Nyuszika és rakétafokozatba kapcsolva elindult.
A tóparton leállította a motort, majd sokáig nézte a vizet. Oroszlán nem szólt semmit, tudta, hogy barátja nagyon ideges, ám a víz látványa mindig megnyugtatta. Oroszlán tudta, hogy Kis Nyuszi hamarosan elmondja, ami a szívét nyomja
– Nem értem. Egyszerűen nem értem! – fakadt ki nagy sokára a Nyúl.
– Mit nem értesz?
– Ezt az egészet! Mi furcsa van abban, hogy van egy autóm a saját pénzemből, és miért baj az, hogy nem a legújabb típus? Pont ugyanoda visz el ez is, mint a másik.
– Jaj, Kis Nyuszi! Ismerhetnéd már Kaméleont meg a társaságát. Gyáva Féreg is csak irigykedik, azért, mert neki sosem lesz ilyenre pénze. Az ő szülei még a nevelését is elrontották. Nem tanították meg neki, hogy becsülje a kicsit, s egyszer talán, kitartó munkával nagy lesz belőle.
– Igazad lehet. Na, de Kaméleon? Neki mindene meg van!
– Ő meg azért irigy, mert nem igazán jó a viszonya a szüleivel. Fáj neki, hogy te ezt akár apudtól is kaphattad volna. És nem szereti azt sem, hogy ő a Nagy Erdőben csupán egyszerű munkás, míg Nagy Nyúlnak tekintélye van, és minden erdőlakó szereti.
– És neked tetszik egyáltalán az autóm?
– Persze, nagyon is! Indulásnak tökéletes! Ha majd több pénzt összespórolsz, vehetsz egy nagyobbat, addig meg ez is megfelel. Elvisz oda, ahová Kaméleont a böhöm járgánya, ahová én kerékpárral is eljutok, bár az előbbi gyorsabb nálad, én meg sokkal lassabb, de nem ázol el, másokat is tudsz vinni, csak arra kell odafigyelned, hogy ne használjanak ki az olyanok, mint Gyáva Féreg. Ő biztosan szívesen vitetné magát veled ide-oda, de ne engedj neki. Az még senkit sem jogosít fel semmire, hogy évekig egy osztályba jártatok! Én kifejezetten örülök neki, hogy a saját keresetedet értelmes dolgokra költöd.
Ez után összhangban nézték a vizet, a tóparton sétálgató madarakat, teljesen megnyugodtak. Csak Kis Nyúl elmélkedett még sokáig Oroszlán szavain.
Pár nap múlva Kaméleon és Gyáva Féreg megkérték Kis Nyuszit, hogy intézzen el nekik néhány dolgot, ha már egyszer úgyis van autója. Nyuszi nem felejtette el, amit Oroszlán mondott neki, de jó szíve volt, megtette hát, amire kérték. Néhány héten belül ez szinte mindennapossá vált. Egyszer aztán Kis Nyuszinak lett volna szüksége némi segítségre, de Kaméleon megmondta, hogy nem ér rá. Gyáva Féreg ugyan megígérte, hogy segítséget hív, de csúful a pácban hagyta Kis Nyuszit. Oroszlán pont összefutott Gyáva Féreggel, aki mondta, hogy Nyuszika bajban van. Oroszlánnak nem kellett kétszer mondani, rohant a barátjához. Együtt már könnyen leküzdötték az akadályt, s kissé fáradtan, ám épségben hazaértek.
Kis Nyuszi még aznap megfogalmazta a tanulságot:
– Igaz barát a bajban ismerszik meg.
Ennyiben maradtak, itt a vége, fuss el véle!
5 hozzászólás
Szia Berill!
Aranyos kis mese, és az üzenete is eléggé egyértelmű. Ha nem baj mégis kötözködök egy kicsit. 🙂 Az írás bizonyos elemei jellemzik az alkotás műfaját. A meséknek is megvannak a maga jegyei. Amikor először olvastam, nem értettem, hogy miért marad bennem hiányérzet, holott megértettem az üzenetét. Másodszori olvasásnál már kezdtem sejteni. Amikor harmadszor is elolvastam, rájöttem. A meseelemek egyik legfontosabb kelléke a megszemélyesítés. Nem mindegy, hogy melyik állat mit képvisel? Hogyan beszél? Mit tesz? Na, itt a bibi. Az egész sztori jó, kellően játékos. Az egésznek az veszi el az élét, hogy szerintem rosszul választottad meg a szereplőket, és a hozzárendelt személyiségjegyeket.
"- Mi ez a tragacs? – húzta el a száját Gyáva Féreg … "
Egy gyáva személyiség nem mond ki egyértelműen egy ilyen támadó tartalommal bíró mondatot.
(folyt)
A kaméleonról pedig nem érzem a kétszínűséget. Választhattál volna bármilyen másik állatot is, de ha ehhez ragaszkodsz, akkor kellene oda valami, amitől igazán kaméleon lesz. A végén pedig az akadály témát szerintem elsietted. Kicsit lehetett volna még fokozni, hogy melyik állat hogyan utasítja vissza a segítséget, illetve, hogy az oroszlán hogyan tudja meg a hírt? Itt is kidomboríthattad volna a gyáva és a kétszínű jellemeket a két állattal. Azt hiszem, érted mire gondolok? Amúgy érdemes lenne foglalkozni vele, mert tényleg aranyos mese.
Üdv.
Hm. Köszönöm a kritikát. Valószínűleg igazad van. Ez egy megtörtént eset, az állatok a valóságban emberek. Nem véletlenül lett az a nevük, ami…. Egész történetcsokrot lehetett volna köréjük építeni, de nem tettem. Egy szárnypróba volt 10 évvel ezelőttről. Persze nem jelenti azt,h. nem fogom újra elővenni és esetleg átírni. Az általad jelzett hibák külső szemmel nézve biztosan meg is vannak, majd csiszolom esetleg…. később:D
Mondjuk nem is ez az én műfajom. 🙂 De azért köszi!
Lhet, hogy amikor megtörtént érdekes volt, de így mesének megírva nem az. Sebaj, legalább hamarabb elalszik a gyerek.
köszönöm az észrevételt.
esetleg ajánlhatok más írást is a figyelmedbe? nem ez a műfajom, mint írtam. 😀