Egy pillanatig sokatmondó csend szállt ránk, aztán meghökkenve bámultunk egymásra. Szememben ideges fény villant, míg Attila minden gondolata az arcára volt írva. De hiszen ez lehetetlen! Megráztam a fejem.
– Mondd, hogy ez csak… – A fiú hatalmasat nyelt.
– Véletlen? – Hangjában hitetlenkedést és kíváncsiságot fedeztem fel. Becsukta a naplót és a pad végére csúsztatta. – Dorina, ez… nem is tudom, mit mondjak! Nem! Nem lehet véletlen! – Tiltakozott. Kezébe vette a kezem és szembefordított magával. – Nem tudom, mi lesz ebből, de akármi is, én várom! – Hitetlenkedve leszálltam a padról, felkaptam a könyvecskét, és téblábolni kezdtem.
– Képtelenség! Henrietta nem tudhatta, hogy mi kutatjuk fel a halálának körülményeit! – Vetettem ellen, s közben minden kiejtett szónál hadonásztam vele.
– De azt már akkor is sejtette, hogy ha neki baja esik, valaki nyomozni fog utána! – Válaszolta Attila s keresztbe tette karjait. – Igaz, hogy talán nem pont ránk célzott azzal az üzenettel, de a figyelmeztetés mindenkire…
– …Egyformán érvényes! – Fejeztem be. – Heni tehát érezte, hogy meg fog halni. De nem tett semmit. Nem tehetett…és meg sem próbált – Attila összevonta szemöldökét.
– Mi? Mit akarsz ezzel mondani?
– Csak azt – merültem el saját gondolatmenetemben – …hogy Henrietta nem menekült. Megtehette volna, de ennek ellenére még a halála napján is itt maradt és írt. Azoknak, akik egy nap lesznek majd olyan bátrak és hülyék, hogy felforgatják a múltját. És ezek mi vagyunk! A lány jelet hagyott, azt a négy naplórészletet. Hogy is írta? A végére Giselle kísértete mindenhová elkísérte, mert ki akart szabadulni az addigi „fogságából”. És tudod mit? Szerintem ki is szabadult! – Attila megütközve fogadta merész elgondolásom, és már kapizsgálta, mire akarom rávezetni.
– Kezdem érteni, mit akarsz kihozni ebből! – Ismerte el, s büszkeség csengett szavaiban. – Nem tudjuk véletlenül, miként találtak rá a holttestére? Mert állítólag azt rebesgették, hogy nem találtak gyilkosságra utaló nyomokat. Szívrohamnak állították be, hogy eltussolják az esetet. Senki sem hitte volna el, hogy kísértet végzett vele.
– Igen, valami ilyesmit hallottam én is – helyeseltem. – A teste kiszáradt, tisztázatlan okok miatt, ha jól emlékszem. És szívrohamra fogták a halálát, de semmi konkrétat nem mondtak erről. Ami a legfurább, hogy nem utalt rá semmilyen jel – visszadobtam a padra a naplót. Attila gyanakodva nézegette.
– Ha összevetjük ezt azzal, hogy a hercegnő szabadságra vágyott és Henrietta régóta érezte a jelenlétét maga körül…
– És tudjuk, hogy bosszút is akart állni rajta, amiért megzavarta nyugalmát…- vettem át a szót megint. De még milyen bosszút! – Mire következtethetünk? – Barátom összecsapta két tenyerét. Ravaszul rámsandított.
– Szóval szerinted Giselle visszatért… A visszatérése pedig maga volt a bosszú Henriett felett! – Rakta össze.
– Pontosan! Giselle olyan módon tért vissza a földi létbe, mint ahogy bosszút esküdött a szeretett férfi visszaszerzésére! Attila! A hercegnő már tizenhárom éve itt van! Megszállta Heni testét, elszívta az életerejét, és általa új életet nyert, mint ahogy a legenda írja! Érted? Ezért érezte Henrietta folyton a közelében a szellemet!
– És ezért nem találtak erőszakos halálra utaló nyomokat! – Mutatott rá a fiú. – Megszállta! Szent ég! – Kezébe temette arcát, de rögtön visszanézett rám. – Ez nagyon durva lenne! Dorina, biztos vagy benne? – Kicsit reszketve ugyan, de biccentettem.
– Holtbiztos. Giselle itt van, tizenhárom éve, és most hogy felfedtük a titkát, valószínű, hogy mi is bajba keveredünk! – Attila hirtelen mozdulattal magához ölelt.
– Akkor…nem vagyunk biztonságban, ugye? – S a választ már kiolvasta a szememből…
5 hozzászólás
Szió!
Mondtam már, hogy jól írsz, és érdekes a történet. Hát ezt most csak megerősíteni tudom! Ez a szellemvilág izgalmassá teszi…meg a titok. És ráérzel, h mikor kell befejezni egy fejezetet. Ezzel is felcsigázod asz olvasót!
Gratu, Hugi! Folytasd!
Eri
Köszi Eri! Én meg már nem tudok mit mondani, csak hogy köszi, meg köszi! 🙂
Örülök, hogy olvastál!
Nem ér!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Miért itt kellett abbahagynod!!!! Eszméletlen jó. Ott voltam, láthatatlanul becsöppentem a történetbe. Borzongtam. Mikor folytatod?
Helen, hát te is olvasod? 🙂 Ennek csak örülni tudok! Nemsokára folytatom, megígérem! Köszi, hogy belekukkantasz az írásaimba!
Egyre jobb lesz…a titok tetszik benne, amit felvetettek. Nagyon jó ötlet.:)