Ma délután zörgetnek az ajtón. – A Vízművektől jöttünk, – mondja a karbantartó. A gyári soron az egyik lakásba befagyott a vízvezeték.Úgy hallottuk Ön tud segíteni rajtunk, hogy bejuthassunk az egyik lakatlan lakásba. A hibát meg kell néznünk és el kell hárítani. A segítőszándékom sosem hagyott cserben, minden adott volt, csak cselekednem kellett. Ráadásul még kocsival is jöttek értem. A hőmérséklet már közeledett a mínusz húsz fok felé, de a lélekjelenlétemnél voltam. Azonnal megraktam a tűzhelyemet jó nagydarab fahasábokkal, a tavaszi kabátom alá felvettem a téli félkabátomat, elvégre Szibériába megyek, fűtetlen lakásba. Sapka, kesztyű a kulcs a kezemben. Indulhatunk. A szép téli tájban még gyönyörködni sem volt időm, pedig nem hagytam volna ki, már egy hete benn kuksolok, ki szeret ilyen zimankóban mászkálni. Megérkeztünk. Szerencsére csőtörés nem volt csak a vezetékben megfagyott a víz. Ki kellett olvasztani. No igen, de milyen tájon, és hol? Elkezdték a wc-nél fönn a mennyezetnél. Nem olvadt az egy cseppet sem. Kétségekkel és a hideggel gyötörten megkérdezem? – biztosan ezen a helyen kell leolvasztani, itt van elfagyva? A válasz egy cseppet sem volt megnyugtató. Egyáltalán nem biztos. Mobil elő. A szerelő hívja a húsz évvel ezelőtti szakembert, akitől megtudja a bejövő vezeték falba süllyesztett. Újbóli vizsgálat, ohó, megvan már, biztosan a szellőzőben érhető el. Ezt már nem vártam meg. Már zsibbadni kezdett a karom a lábam a hidegtől. Elfogadtam a szomszédnő meghívását. Mielőtt átmegyek, megkérdeztem az összegyűlt asszonyok tanácsától lehet-e biztosítást kötni a sorházi lakásokra. A válasz, igen. Nekik is van. Megnyugodva átmegyek. Kiderül a három következő lakásban egyáltalán nem folyik a csapból a víz. Közben odaátról már úgy püfölik a vezetéket, hogy erre már én is kíváncsi lettem. Visszamegyek. A fejem magas tartásban, vezetékek eredetét már magam vizsgálom. Nem bízom már másra. A meggyőződésnél nincs nagyobb bizonyíték. Egyszerre döbbenetes a felismerés: Ez gázvezeték! – mondom magamban, de a karbantartók hangot adtak a szellőzőből – Ez gázvezeték, mondták. A helyzet magaslatán a létra legfelsőbb fokáról hangzott a munkájuk öndicsérete. – Azt püfölték, azt melegítették? – kérdezem. A gondolatom repült, de az is majd megfagyott a nagy hidegben. A biztosítás nem maradhat el, azt sürgősen meg kell kötni. Egy kevés idővel ezelőtt azt hangoztatták nem ér ez a lakás annyit amennyibe került, most meg még bírjam ki azt is hogy a szemem láttára verik szét? Azt már nem. Elég volt. Döntöttem. Be kell fejezni. A Tulajnak is biztosan megéri, ha bekapcsoljuk a konvektort, majd az felmelegíti a falakat s benne a csöveket. De nem volt beüzemelve a fűtés. Nem baj, mondja a szerelő ő neki hivatalosan van rá engedélye és papírja meg tudja szerelni. A még működő agysejtjeimmel felfogom ez jó, ennyit legalább spórolok a tulajnak. Nem kell érte fizetni, azután meg a szerelő is reménykedhet, hátha megolvad a csőben a víz, mert a meleg felfelé száll. Örömmel nyugtázom magamban, egy fél napot kellett fagyoskodnom, hogy jót tehessek emberekkel sőt, a víz is elindul a vezetékekben a gázkonvektor is üzemképes: élő bizonyíték arra, hogy lám nem volt ez rossz üzlet.
2 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Jót derültem a mesterek mesterkedésén! 🙂
Még az a szerencse, hogy amit csináltak, abban sem jártak "sikerrel", mert akkor már… 🙁
Judit
Kedves Judit !
A végére minden helyreigazítódott,
Köszönöm véleményed és örülök, hogy a mesterek mesterkedése felvidított.
Szeretettel, Zsófi