Október huszonnyolcadikán,
tánc az alsóvárosi körben
szombat este hét óra után.
Először történt meg az velük
anyjuk nem kísérte el őket,
két lány egyedül ment a táncra
én figyeltem a bejövőket.
Egy pillanatig csak bámultam,
hogy a kislány milyen kövér lett,
de azt csak otthon tudtam meg, hogy
a ruhából, mindent duplán vett.
Egy tradíciós megszökésnek
az első valós felvonása,
szaladtunk majdnem hazáig, míg
odaértünk a putri sarkára.
Otthon már várt az egész család
mert nem akarták elhinni nekem,
hogy ma este én megnősülök
és haza hozom a feleségem.
Anyósom mikor megérkezett
hatalmas csete-patét csapott,
amikor világos lett neki,
hogy csak a kisebbik lánya van ott.
Tizenkettőkor már nálunk volt
a tőle kiválasztott csapat,
és vezetője az volt, kit ő,
a lányának, férjének akart.
Az utolsó pillanatokban
sikerült kereket oldani,
kerteken keresztül a szomszédba
oda menekültünk aludni.
Még a fiunk meg nem született
tartott ez a „hajtóvadászat”
ketten nem mehettünk sehova
de megnyertem az első csatámat.
Az apósom is azt üzente,
hogy paprikást csinál belőlem,
de az unokája láttára,
a „hőn” szeretett veje lettem.
Ma van ennek ötvenöt éve
és mi még mindig együtt vagyunk,
és remélem még sok-sok évet
mi ketten együtt is maradunk.
8 hozzászólás
Tónikám!
A szerelmi házasságnál nem lehet szebb…
Isten éltessen még sokáig benneteket erőben, egészségben!
Szeretettel üdvözöl Attila
Köszönöm kedves Attila, az olvasást …és a hozzászólást is…hát az valóban az volt, és méghozzá nagyon nehéz körülmények között jött létre, de hála a Jó Istennek még ma is, 55 év után, még mindig tart…
üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Minimum még ötvenet.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm Szabolcs,
az olvasást …és a hozzászólást is…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Ez olyan, mint egy tündérmese! Adassék nektek még nagyon-nagyon sok boldogságban, egészségben, szerelemben eltöltött év!
Szeretettel:
Ylen
Köszönöm Ylen, az olvasást …és a hozzászólást is…csak sajnos mint egy rémmese kezdődött, de egy közmondás is azt mondja:
Minden jó, ha a vége jó!, de nemélem még nem lesz egyhamar vége…
üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Ez egy igazán megkapó és izgalmas történet, élvezetes volt végigolvasni. Művedből kiderült, hány nehéz próbát kellett kiállnotok, hogy egymás társai legyetek, de az elhatározás, szeretet és ragaszkodás, na és persze a közös gyermek szinte minden akadályt megoldottak. Ami még figyelemreméltó, milyen szépen használod a magyar nyelvet, a jó ritmus elősegíti, hogy versed végig eleven és izgalmas maradjon, és általában a rímeid is szépek.
Ez a írás jó példa lehet a fiatal pároknak is, hogy kellő szeretettel és kitartással nagyon hosszú ideig lehet együtt maradni.
Én is kívánok még sok boldog évet nektek.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Igen az élet nem volt kegyelmes hozzánk, de mindig segített valahogy tovább menni. Sokat szenvedtetett bennünket, de sok szépet is adott, de csak azért mert midig szívesen adtunk mi is. Egy örökös, adni és kapni. Ami a legjobb benne, kapni csak akkor igazi öröm, ha te is örömmel adtál. csak sajnos a másikakból mindennap több és több lesz. Köszönöm a dicséretedet, tőled nagyon jól esik, mert azok közé tartozol, akik az első naptól kezdve ismernek. nem volt könnyű, de megérte…
üdv Tóni