I
Az alsó rakpart lépcsőjén ültem,
hagytam nyaldossák lábam a hullámok.
Ültem némán a múltba merülten,
hallgattam, hogy locsog, fecseg a Duna.
Egyszerre megrohant az emlékek árja,
zavaros, hűvös volt, mint a Duna hulláma.
Szemben a túlparton a Péterváradi Vár
régi ismerősként integet felém.
Tornyát, majd romos falait néztem,
hiányzott a híd, mit a bomba széjjeltépett.
Hazám volt e haza, mely most oly idegen.
Nem én mentem el, ő hagyott el engem.
A Duna csak folyt, lustán, kényelmesen.
Kutattam lázasan a múlt mély vizében,
otthonom volt egykor ez a város,
itt sétáltunk a parton régen te meg én.
Fészket raktunk, mint szorgos fecskepár
készült az otthon, jött a fiú, majd a lány.
Ma is érzem őket és emlékezem.
Apró gyermekségük minden percét áldom.
Az a kor volt maga a mennyország,
mint ki Istennel tölti boldog napjait,
úgy éltem meg, s visszaidézve a múltat
ma is hallom boldog gyermekkacajukat.
II
Apám borbélylegény volt, majd katona,
a korban, mikor nemzet nemzetre tört.
Húszévesen a sors az orosz frontra sodorta,
de nem hagyta ott elvérezni, hazajött.
Csakhogy akkor itthon új haza fogadta,
s még három évig az új hazát szolgálta.
Nem adta meg magát, haza jött feledni,
menedéket talált távol egy kis tanyán.
Száműzetésében osztozott egy leány,
nagyon fiatal, szolid, ő volt az én anyám.
A boldogság szigete, hol szabadság volt, béke,
ott nőttem én, ez volt gyermekkorom éke.
"A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai."
A sodródó víz hozza apám halk szavát,
a fodrok közt látom anyám kedves mosolyát.
Úgy érzem, hogy ők én vagyok már,
Itt élnek bennem, gyenge létemre
így vagyok erős, ki korával viselős.
III
Új hazában nőtt fel a két gyermek,
dolgozó férfivá és nővé érettek.
Most rajtuk a sor, hogy megmutassák,
mivé lettek, mire képesek.
Tudom, csalódnom nem kell bennük,
bárhol, bármikor, megállják helyük.
Nézem a Duna habzó hullámait,
zavaros vize az én hányatott múltam.
Rég láttalak, hallod? Emlékszel-e rám?
Jártam sokat itt partjaidnál,
hallgattam bölcs vized fecsegését.
Hosszú idő telt el, mégis ifjabb vagy, mint rég.
Rajtam viszont jól látszik az idő múlása.
Párommal partodon újra kettesben,
keressük a régmúlt emlékeket,
felidézzük ifjú éveinket.
Most utoljára, talán többé már nem jövök.
Ég veled bölcs Duna, mindent köszönök.
24 hozzászólás
Kedves Ida!
Már régen írtam egy versre hozzászólást, ( ma már a szemeim mondják meg mennyit, és azt a kevés időt spórolom a verseimre írt hozzászólások megválaszolására),kivéve Picsacsnak, édesanyjánának a halálára tegnap. De most ez a vers annyira megérintet, és annyira otthonra emlékeztet, mert engem is ami még haza hív, az a Tisza part. Én is már annyit írtam a Tiszáról, annál inkább, mert mi becseiek abbak a szerencsés,(vagy szerencsétlen) helyzetben éltünk , hogy volt kis és nagy Tiszánk is. Én egy putrisi gyerek voltam, a kis Tisza partján, és az akkori egyedüli menhelyem is ott volt, a kis Tisza bodzás partján. Újvidék, akkor nekünk egy nagyváros volt, és ott láttam először egy hegyet is, habár ma az itteniekhez képest itt Svájcban, csak egy dombocska volt.
Nagyon tetszett a versed, mert valamit megmozdított bennem, és jó is volt olvasni.
Köszönöm, a szép visszaemlékezést, és
üdv Tüni.
Kedves Tóni!
Örülök, hogy elolvastad. Látod, nosztalgiázhatunk együtt.:)
Nem egészen így terveztük az életünket mi sem, de közbeszólt Milošević, mi meg ott hagytuk az épülő házunkat, a munkahelyünket és áttelepültünk ide, Pécsre. Egyébként jól tettük, mert a férjem hamarosan megkapta a behívót, a mikorra 18 éves lett a fiam, ő is…
Köszönöm, hogy velem emlékeztél.
Üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy bepillantást engedtél a múltadba, a családi események, sokszor hátborzongató pillanataiba. Fájdalmas visszatekintésedet olyan könnyed eleganciával tálalod, ami csak a meleg szívű, értelmes embereknek adatik meg. Mélyen megérintett a versed, együtt-érző bizsergéssel olvastam.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Én köszönöm, hogy elolvastad.
Köszönöm együttérzésed és kedves szavaid.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Egyik kedvenc versemet választottad, nem csodálom… Bizony egy ilyen versben lehet mesélni. Tudod már diákkoromoban is meglepett, hogy milyen emberközeli a költészet, hiszen egyszerű szavakkal mesél világrengető dolgokról is, mégis bele tudjuk festeni mindennapi életünket is. "…néztem, hogy úszik el a dinnyehéj." Amikor anno ezt az egyszerű képet láttatta velem József Attila, akkor gondoltam arra először, hogy így is lehet írni. Igaz, kellett hozzá több mint negyven év , hogy elkezdjem.
Örülök, hogy olvastalak!
pipacs
Kedves Pipacs!
Én örülök, hogy olvastál. Köszönöm.
Tudod, ott Újvidéken a Duna parton sétálva, eszembe jutott József Attila verse, s elkezdtem mondani, de mivel csak az első versszakot tudtam fejből, a másodikat már úgy folytattam, ahogy itt fenn leírtam… Mire hazaértünk Pécsre, megszületett útközben a vers is, csak az első versszaka hiányzott. Azt írtam utoljára.
Köszönöm, hogy velem voltál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A Dunával kapcsolatos verseket mindig szerettem, és egyáltalán minden olyan verset, mely valamilyen formában emlékeket képes ébreszteni bennünk. Örömmel jártam nálad.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm kedves Marietta, hogy itt jártál. Örülök, hogy benned is emlékeket ébresztett valamilyen formában ez a vers. Nagyon örültem Neked!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Fennkölt, szép gondolataidat szinte meghatva olvastam. Szép megemlékezés ez a vers az ifjúságról, a szülőkről, gyerekekről, az otthonról.
Nem nagyon szoktam olvasni a verseket, de ezt most nagyon kedvemre valónak találtam.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm szépen együttérzésed. Annál inkább megható számomra, hogy elolvastad és értékelted a versemet, mert nem nagyon olvasol verseket. Az már a hab a tortán, hogy még kedvedre való is volt. Örültem Neked.
Szeretettel
Ida
Nagyon szép vers, igazán felemelő, tényleg öröm volt olvasni. Szomorkás, de én imádom a szomorkás verseket. Az ilyenek viszik leginkább előre az embert, mert valahogy rendbe teszi magában azokat a dolgokat, melyeket leír.
Kedves Tibor!
Ebben egyetértünk. Én is szeretem a szomorú verseket. Hát, amint látod, volt mit rendbe tennem, de túl vagyok rajta…
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Versedben családodról: fel- és lemenőidről egy egész regényrevaló anyagot – szép verscsokorba szedve tetted elénk. Jól sikerült verset készítettél.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen értékelő véleményed. Sokat jelent nekem Tőled az elismerés.
Hálásan köszönöm.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyon jó volt olvasni soraidat. Igaz, kicsit szomorú a vers, de ennek ugye történelmi oka van. Egyébként a kissé szomorú versek nekem jobban átjönnek, nem tudom miért. Jó volt ez az emlékezés, már maga a témaválasztás is.
Üdv,
A.
Köszönöm, kedves Andrea, hogy olvastad a versem, s annak is örülök, hogy tetszett.
Magam is a szomorú versek kedvelője vagyok, meg túlnyomórészt, írója is. Nagyon sok szép emlékem van, ami attól szomorú, hogy már csak emlék. Meg persze, voltak az életemben nagyon szomorú történelmi fordulatok is, sajnos.
Köszönöm a látogatást.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Mindent értek!
Nagy nagy szertettel: Gyömbér
Köszönöm szépen, kedves Gyömbér!
Szeretettel
Ida
Ma már a második vers amit olvasok és a Dunáról szól. Dunáról? Bizony a Duna annyi annyi mindent ad, majd elvisz, aztán mégis visszahoz, igaz kicsit másként. Ezért szeretik annyian, köztük te és én is!
Szép vers!
szeretettel-panka
Valahogy van valami különös vonzereje a Dunának. Sajnos azóta ritkán látom, ugyanis Pécshez távol esik… olykor azért hiányzik…
Köszönöm, kedves Panka, hogy rátaláltál erre a régebbi versemre.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A folyók valahogy ihletet adnak a költőknek arra, hogy partjainál állva elmondják életük történetét. Ott mindenkinek szép gondolatok jutnak eszébe, valhogy a folyó csendes folyása vagy éppen áradása gondolatokat ébreszt bennünk. A versed valóban olyan, mintha életrajzot is írtál volna…
Hozzám az Ipoly folyó kapcsolódott. Nekem is van a nagy áradásról egy novellám, s igaz, nem egészen a folyóról, hanem az Ipoly mlleti utcáról írtam egy verset (jó pár éve), a címe:
Naplemente az Ipoly utcai fák fölött… Amit főleg nyári estéken mindenkor megcsodálunk.
Örülök, hogy versedre találtam, megismerhettem közeli szeretteidat is.
Ölellek: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy rábukkantál és olvastad ezt a versem.
Húsz év után láttam újra Újvidéken a Dunát, feltörtek az emlékek, és a folyó is megihletett.
Mindez a hidak bombázása után volt, illetve még nem épült helyettük új…
Köszönöm meghitt, kedves szavaidat. Igazán jólestek.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A soraid tökéletesen illenek József Attila soraihoz. Miközben ezt a verset olvastam a saját családom története jutott eszembe. számos ponton hasonlít a tiédre.
Nagyon szép vers. Családias és meghitt!
Üdvözlettel:
Deiphobae
Kedves Deiphobae!
Örülök, hogy megkerested és olvastad ezt a versem. Kiderült, hogy valami közös is van bennünk, vagyis a családunk múltjában…
Köszönöm elismerő soraidat!
Üdvözlettel
Ida