2024. szeptember 8., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    a hamburgi tavasz

    Smelka SándorSzerző: 16 hozzászólás1329 megtekintés

    olyan a Szent Miklós-templom tornya
    mint egy fekete felkiáltójel
    egy üvöltés végén
    egy üszkös oszlop
    mely csüng az égről
    ahonnan egykor
    bombák hulltak
    a városra
    eltemetett tündérmesék
    megtöretett gótikája
    magaslik fölém
    vak rózsaablakok
    bámulnak a világra
    és a semmibe vesző
    csúcsívek alatt
    lebombázott karú szentek
    néznek le rám szemrehányón
    a piszkos falakról
    tűz s vihar is pusztított ott fent
    de a torony még áll
    emléke a múltnak
    s ahogy tartja
    a hideg-kék hamburgi égboltot
    úgy elnyom mindent
    hogy az ember szinte
    észre sem veszi
    hogy fent a kőcsipkéken
    a kikötő felől jövő
    friss szélben
    madarak fecserésznek
    és itt-ott a torony tövében
    félszeg virágok sarjadnak

    tavasz van

    Megosztás

    16 hozzászólás

    4. Finta Kata

      Kedves Sándor! Én nem vagyok irodalmi kritikus, de a saját érzéseim nem gyakran csalnak meg. A versed sokkal, de sokkal többet érne, ha rendes mondatokba foglalnád. Sehol egy mondatkezdő nagy betű, sehol nincs vége egy-egy mondatnak, pedig szépen meg lehetne tenni, mivel szerintem ez lenne helyes a modern verseknél is.
      Ugyanis nagyon jó a tartalma, szép a formája, nincs benne helyesírási hiba, s az említetteken kívül nekem tetszett a versed.
      Üdvözöllek.

    6. T. Pandur Judit

      Kedves Sándor!
      A hamburgi Szent Miklós templom tornya háborúellenes mementóként áll a városközpontban, a második világháborúban bombázták le az angolok a templomot, ami hozzá tartozott. A tornyot nem bontották el, hanem úgy hagyták ahogyan a háború tönkretette. Olyan plasztikusan formálod meg a versedben, hogy néz ki ma a torony, hogy szinte ott állunk veled és látjuk. Látjuk és emlékeztet a bombázásokra, az egész rettenetes háborúra. Arra, hogy ennek nem szabad mégegyszer megismétlődnie. S lám a szerepét betölti, még a tavasz hírnökeit is alig venni észre mellette, pedig ők is az életre szavaznak, mint a Szent Miklós templom tornya. Nekem nagyon tetszik a versed. Gratulálok hozzá!
      Judit

    7. alberth

      Kedves Sándor!
      Versed eszembe juttatta a drezdai mementót, melyet saját szememmel láttam. Ennyi maradt meg az utókornak a földig bombázott Drezda régi városából. A gótikus templomokat mindig megcsodálom, ha bárhol is látok egyet. Nagy kár Isten eme gyönyörséges házáért! Valóban a béke a legnagyobb kívánság.
      Soha többé háborút!
      Üdv.: Alberth

    9. Smelka Sándor

      Kedves Kata!
      Köszönöm kritikádat, valóban nincsenek írásjelek, nagybetűk a versemben. Ilyen fajta „szabadverseim” tudatosan úgy vannak megírva, hogy a mondatok kezdetét, és a vesszők helyét sortöréssel jelzem. Szerintem így is áttekinthető és nem zavaros. Hogy miért így írtam meg? Kísérletezem, szeretném megtalálni a versírás, a költészet határait. Mindig is kedveltem azokat a verseket, melyek kissé formabontóak voltak. Egy ilyen versben a gondolatoknak, a költői képeknek nem szab határt sem rím, sem írásjel, bár jelen esetben lehettem volna klasszikusabb is. (Talán. Nem tudom.) Mindenesetre, örülök, hogy itt jártál, és köszönöm hozzászólásodat.
      Szeretettel üdvözöllek: Sanyi

    Hozzászólás