A harangok hosszú útra, Rómába mentek,
magukkal cipelve átkozott bűneinket,
Coenaculumban Jézus mellett János és Péter,
megbújva Júdás, asztalról lopott hallal kezében,
saruikat megoldva Jézus áldó két kezével
apostolok lábát mosta a tisztaság vizében,
virrasztanak a harangok, hangjuk Olajfák hegyén
Jézust öleli, szenvedésének néma tanúi,
az érc is könnyezik, a fény törik Mária szemén,
a harangok látják a vértanú Jézust meghalni,
és harmadnapra leszállt a mennyből az úr angyala,
ruhája fehér mint a hó, egyetlen mozdulattal
a súlyos sziklát gördítette, Jézus testét szabadította,
és a harangok megszólaltak, Istent hirdetve hangjukkal,
a harangok bűneinktől megtisztultak,
a hosszú útról – Rómából – az emberhez hazaindultak.
1 hozzászólás
Kedves Imre!
Eddig a mostani ünnepekkel kapcsolatban nem olvastam a harangokról.
Mindez Neked jutott eszedbe – ez csak kiváncsiság tőlem.
Jók és szépek a verseid, amelyekkel eddig találkoztam.
Szeretettel olvastam, kellemes további ünnepeket kívánok:
Kata