Csak száguldott, nem fékezett.
Szarka szállt az otthonomba,
A rejtett titkot ellopta,
Mit nem is tudtam, hogy létezett
A megértés, a féltő szeretet.
Nem kéne, hogy hiányozzon,
Hisz, soha nem volt enyém,
Létezését soha, soha nem éreztem én.
Most belém mar, feldul, fáj nagyon
A volt-nincs.
Most szarka kincs
egy weblapon.
2 hozzászólás
Nagyon jó vers Marica!
Bár gondolom, nem boldogság, hogy meg kellett írnod!
Ne csüggedj!
Szeretettel Falevél.
Kincset-érő marica!
Nem hétköznapi eszközökkel dolgoztál versed megírása során – szarka, net-vírus, weblap: nem mindennapi szavak.
A rímpárok gördülékenyek. Élvezetes volt olvasni.
Köszönöm.