Téged
belőlem szaggattak szerelmes ujjak,
hogy simítson lelkemmé érző tenyér:
magamból magammá, de álommá gyúrtak,
hogy valami jobb, szebb, féltő legyél.
És Te
lettél jobb, szebb, féltőbb másom,
kit meglelni a világban: ez az életem;
néha bolond nap súgja, hol találom,
néha bölcs éj rejti, ahol keresem.
Minket
Nap rejthet, éj bújtathat, mégsem
hiába lettünk egy lélekből egyek:
ha te nem lehetsz boldog, én sem,
mert egymásban bontunk szerelmet.
(A Férfi útja ez a Nap alatt:
a Nő. A Titok, a Megnevezhetetlen,
mi a teremtésből nemes maradt,
egyetlen hiány az egyetlenegyben.)
18 hozzászólás
Gyönyörű! Ezt olvasni kell,és utána hallgatni.
Szeretettel:Selanne
Örülök, Selanne,hogy tetszett, hisz a férfiak már csak ilyen h(f)iúk :)))
Örülök, Selanne,hogy tetszett, hisz a férfiak már csak ilyen h(f)iúk :)))
Remek ez a vers, Attila. Szépen, fegyelmezetten vezetett gondolatsor, bennem az örök férfi és az örök nő egymást kiegészítő, ugyanakkor kibékíthetetlen ellentétét, a vad és a vadász egymás nélküli létének értelmetlenségét, a két nem kiteljesedésének és összehangolódásának egyetlen útját fogalmazta meg, Nagyon tetszett, ahogy a fegyelmezett forma, a szépen csengő rímek hangsúlyozzák a verset, és a zárójeles zárószakasz gondolata is nagyszerű. Nagy örömmel olvastam.
aLéb
Köszönöm, aLéb, a ránk fordított figyelmedet!
Tudod, azt ma is a magam bőrén (értsd: lelkem bőrén) tapasztalom, milyen folyamatos és kínzó kettősség éget minden szerelmest: a vágy és a megtagadás épp úgy, mint ima és káromkodás egy fedél alá fajul ez érzés bilincseiben: szerelem.
Jól tette Isten, hogy ilyenné teremtett minket – míg létezünk, lesz okunk kételkedni mindenben, ami emberinek mondatik…s mennyire vonz minket minden,ami taszít! :)))
A csodás és örök teljesség! Nagyon szép!:)
Istennek a hála érte :)))
Attila Kedves!
Ez nem vigasztalás, annál sokkal több!
Soraid közt maga a csoda rejtőzik.
Élmény volt olvasni.
MegtisztelĹ a vĂŠlemĂŠnyed – olvasgass ĂśrĂśmĂśdre 🙂
Ez egyszerűen gyönyörű, nem tudok mást mondani, és azt hiszem nem is kell, csodálattal, anonym:)
Aranyos vagy, kĂśszĂśnĂśm 🙂
Nagyon jó ez a vers. Csak ámulok és….örülök, hogy ámulhatok.
Én is örülök, kedves Szusi 🙂
Örülök, hogy rátaláltam versedre.
Jól felépített gondolatsor. Szépen összecsengők a rímek.
Örök kérdés: a nő és a férfi szerepe, egymásra utaltsága ….., tökéletes téma.
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm Zsóka, és örülök, ha örömet szerezhettem 🙂
Nemes lélekre vall versed! Zárójeles gondolatod különösen megérintett! Üdv. Éva
Köszönöm, Évike, aranyos tőled! 🙂
Kedves Attila, nem mai a versed…az eleje elegge ellenerzest valtott ki belölem…mindenki egyeni individum, es Te ezt itt felülirod. A nö egy függelek, egy masolat, meg ha jobb is, mint az eredeti, akkor is egy masolat…magadhoz mered…hozzad kepest "jobb, szebb, feltöbb"… Nem tudom, nekem ez nem dicseret, meg ha az is akart lenni. A szüleink masolatai vagyunk valamelyest, de a parunke/szerelmeinke szerintem nem. Nem akarok ide regenyt irni, a versed felepitese, megfogalmazasa nagyon tetszett, egyszerüen a tartalommal nem ertek egyet 🙂
H.