Húzd rá, cigány! Húzd, még egyszer, újra,
Míg el nem pattan a hegedűd húrja!
Húzzad szilajon,
Hisz a te húrod nótára termett:
Elszáll a bánat, s könnyű amellett
feledni bajom.
Húzd hát szilajon!
Egy kis szünet, majd felsír a nóta
Síró-keserűn és vele azóta
Borong a lelkem:
Nótád nyomán, mint ködkép, vagy álom
Kísért a múlt, s ha sötét pillámon
Könnyet is leltem,
Húzd rá! Feleltem.
Mindegy nekem már, hisz csupa jót ád,
Bús, keserű, vagy víg a te nótád…
Mindig kívánom.
Könnyebb a gond is, ha zeng a húrod,
S a dínom-dánom:
Húzd hát, Cigányom!