nem is olyan rossz itt,
a világ végén
imádjuk a Holdat
és imádjuk a fényt
látjuk a naplementét,
s az abból csurgó fény
megtölti szemünk fehérjét
van jobb mulatság is
mert a világvége jó hely
zöld Tündérrel játszol,
az Álom Manó ébren,
küldhetsz boszorkáknak békát,
ihatsz ánizs tintát
ahol meghal a Nap
és vörösen vérzik
hol nincsenek szavak
ott élnek a dzsentrik
opálos kertekben, a pohár alján,
nem virágzik nekik józanság már
a fák lomkoronáján
lógnak hervadt szívek
zöldell a szomorúság
érik a jó kedv
s bánatos csőszök ordítanak
ha mások szerelmet lopnak