Miért ejt rabul, miért fed el,
Mélyen magába altat el,
Csendben átadható lelkem szava,
Nincs titkom, adhatom magam.
Egy csendélet, egy költemény,
Egy színdarab, egy ócska kép,
S nézd, ha látod lelkemet,
Mind ez merész érzelem.
Kitárulkozva őszinte kéj,
Vagy szemérmetlen fellengzés,
Szentimentális vallomás,
Katartikus vad románc,
Iszonyatos tűz és jég,
Szívet tépő vérengzés,
Minden ami bennem él,
Minden ami csakis én.
2 hozzászólás
Kedves Andrea!
Elismerésem!
Nagyon szépen kifejezted az ´alkotás´lényegét!
Nagyon sajnálom,hogy csak most láttam meg,
majdnem elszalajtottam!
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm szépen!