Az én apám gazdag ember volt.
Legféltettebb kincse gyermeke,
mint egy édeset, féltőn ápolt,
szívének a legszebb ékszere.
Emlékszem még ezüst hajára,
szemei égnek kékjét őrzi,
jósága földnek golgotája,
angyali létét föld öleli.
Mindig kutató szemmel nézek
az égre, gyönyörködöm benne,
lesem, legfényesebb csillagom
amely tudom, csak nekem ragyog.
És óvja, vezérli léptemet.
A hála mit érzek iránta
elkísér új találkozóra.
Addig is boldog vagyok nagyon,
mert édesapám gazdagsága
örökké csak én maradhatok.
6 hozzászólás
Kedves Éva!
Szépséges verssel emlékeztél meg édesapádról.
Nagyon tetszett!
Szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Ida!
Szép megemlékezés a versed édesapádról.
Szeretettel: Kati
Szépre írtad ezt a megemlékezést Évike!
Szeretettel gratulálok:_ Ica
Évikém! Nagyon szépen emlékezel meg kedves édes-apádról. Azt hiszem, akinek rendes,
becsületes szülei voltak, ők boldogok lehetnek. Én is ezek közé tartozom, azért tudom.
Kedves ember volt apukám, s anyukám is, sok-sok mindenre megtanítottak, sohasem
feledem el azokat, amikre felhívták figyelmemet, mert azok életemben mindig jó hatással voltak.
Szeretettel olvastam kedves soraidat.
Kata
Kedves Éva!
Gyönyörű versét boldogan olvastam.
"Addig is boldog vagyok nagyon,
mert édesapám gazdagsága
örökké csak én maradhatok"
Az egyik legszebb vers amit mostanság olvastam.
Köszönöm.
Tisztelettel: Alkonyi