Lábujjhegyen osont az ősz a nyárba,
átöltöztette színeit rőt avarruhába.
Mondd, mi hiányzik a tájból?
…miért mesél minden az elmúlásról?
Forró teát kortyolgatok
őszi pillanat teraszán,
hideget fúj a szél
lelkem repedésein át…
Nyomasztó tegnapok
köszönnek bele
a hűvös reggelekbe;
rideg pillantásuk
a földre taszít
(- mint bűnöst a szív…)
Beleőszült a gondolatba
minden fájdalom –
ócska kis szánalom
pihen a vállamon:
– hulló levél vagyok csupán
deres hajnalok mozdulatán…
(És eljött a pillanat,
amikor a nyelvemre tolult szót
már nem mondtam ki
– egy másik szó miatt…)
Hiába festem színesre,
ha a valóság alatta
megfakult levél az ágon…
benne tömény meghasonlások
(…kincseim lassanként elkoptak.
De minden őszben ott ragyognak
a remény tavaszi csírái,
csak egy kicsit pihenni vágyik
…most minden -)
A győzelem hajnalai
majd bazilikává lesznek,
mellette elhalkul az indulat
s a szeretet megfogan…
valahol egymásban,
a látó lelkekben
… és a meghitt csendekben –
De most:
lábujjhegyen oson az ősz
s bús szívemben elidőz…
11 hozzászólás
Kedves Gleam!
Csoda jó gondolatok!
Minden részt lehetne folytatni,mindegyikben
él egy gondolatmenet,inkább egy ihletes
belekezdés egy egy másik gondolatba!
Idézni nehéz,mert mindegyik magában
sokat mond!
"Hiába festem színesre,
ha a valóság alatta
megfakult levél az ágon…
benne tömény meghasonlások"
ilyen sorok eljuttatnak a gondolatok horizont´jáig
Kedves Sailor, ez a vers nem teljesen ősszel született… Egy kis "játék" kapcsán. Valaki megadta a címet…és ez lett belőle.
Örülök, hogy megosztottad gondolataidat.
Köszönöm…
Szeretettel: gleam
érzödnek bennük a keresés,a lélek
tiszta és biztonságos fészket keresö iparkodása
…a színesre festés egyszer színessé érik
a ´hiáha´az csak pilanatnyi.
…"A győzelem hajnalai
majd bazilikává lesznek,"…
Remek írás!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
"ez a vers nem teljesen ősszel született… "
mindegy,de a szépet megtalálta benne
Szeretetl.sailor
Remek vers. Jó volt olvasni, köszönöm.
Szeretettel: József
Én köszönöm, hogy olvastad, kedves József!
Örülök, hogy elért..
Szeretettel: gleam
Szia gleam! 🙂
Megfogott ennek a versnek a hangulata. Egyszerre van jelen benne báj és végtelen szomorúság.
Tetszik gondolati felépítése, ahogy óvatos léptekkel pozitív irányba haladsz, majd visszatérsz a kiinduló gondolathoz, ami keretbe foglalja a mondanivalót.
A formát el tudom képzelni másképp: középre rendezve, kevesebb írásjellel, kevesebb sorközzel. Egész más képet adna, és szerintem hatásosabb lenne a mondanivaló. Így is szép. 🙂
Boldog új évet kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, örülök, hogy megfogott ez a vers.
És annak is, hogy más formával még jobbá lehet tenni.
Köszönöm a segítséget!
Szeretettel: gleam
Szívesen, gleam. 🙂
Nekem is óriási sikerélmény, hogy adhattam valamit. Aki megfontolja véleményeimet, ahhoz gyakran visszatérek.
Nem azért, mert nagy megmondó vagyok, hanem azért, mert örülök annak, ha másoknak is jutnak erős szárnyak. 🙂
Sok sikert a repüléshez! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves gleam!
Versedben gyönyörű képeket fogalmazol meg mint
ahogy e lejjebb idézett is ezt igazolja szépséges
szavakkal.
"Lábujjhegyen osont az ősz a nyárba,
átöltöztette színeit rőt avarruhába.
Mondd, mi hiányzik a tájból?
…miért mesél minden az elmúlásról?"
Az ősz tényleg az elmúlásról mesél. S ez jól van így
mert minden nappal közelebb kerülünk Isten földi
új világához.
Minden ami óvá lesz, el kell, hogy enyésszen s ez a
világ a Biblia szerint megérett erre a jövendölések
szerint.
Köszönöm szép versedet, mit többször elolvastam!
Szeretettel gratulálok hozzá!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltán!
Nagyon örülök, hogy itt jártál, köszönöm gondolataidat!
Az ősz nagy ihletgazda… 😊
Bár a többi évszak is, azt hiszem.
Szeretettel: gleam