Lábujjhegyen jön,
szívemig oson…
Halkan bekopog,
itt az alkalom…
Résnyire nyitom,
félszeg birodalom.
Szemébe nézett
tükörnyi bánatom.
Kéri az egészet,
csak felét adom.
Helyébe békéjét
cserébe kapom,
Egyensúly billen
mindkét oldalon,
soha nem volt még
ekkora nyugalom…
1 hozzászólás
Kedves Icus!
Beléptél egyetlen verssel, amit szép magyarsággal állítottál össze.
Biztosan van több is, miért nem teszed föl, és állj közénk, olvass másoknál, meglásd, nem fogod megbánni:
Szeretettel olvastam: Kata