Beborult felettem az ég, és még mindig esik,
Oltalmat nyújtó esernyőm talán a semmibe veszik.
Céljaim voltak, vannak, lesznek,
Sötét ködfoltoktól szemem elől vesznek.
Ám, ha szép idő lenne, az lenne a régi…
Nem szeretem a bágyadt, bús, komor időt nézni.
Aztán egy nagy loccsanás, pocsolyába léptem.
Tavasz lesz. Mert már régóta kértem.
3 hozzászólás
Igen:) így szoktak jóra válni a dolgok… 🙂 tetszett!
Szeretettel: gleam
Ha kérsz, az meghallgatásra talál. Szép vers, gratulálok: Colhicum
Most értem haza a munkából, és nem hittem volna, hogy valami feldobhat. De ez jól esett a lelkemnek, úgyhogy köszönet 🙂 !!!