Mint vészjósló, szürkéskék madarak,
felhők köröznek a város felett,
szárnyaik közt vad vihart tartanak
s csőrükkel szaggatják fel az eget.
Esők jönnek, s a fák sziromkönnyét
buzgón nyeli az éhes kanális,
jobbról verőfény – amott éjsötét,
a tavasz voltaképp rém banális.
Ugyanaz a szél jár körbe-körbe,
mit már számtalan költőcske megírt,
mindig bolond és ugyanúgy röpke –
mégis, valahogy rendre felderít.
Mert még a nyár is messzinek tetszik,
és lehet toporogni a mában,
húzni az időt, addig-ameddig,
megfékezni, ami zabolátlan.
Én ráérek. S elnézem az eget,
a százszorszépeket és az esőt.
Te fuss. Én megfejtem, mit rejteget
a tegnapután és holnapelőtt.
18 hozzászólás
Kedves Erika!
Tokéletes befejezés, remek meghatározása a mának!
Szeretettel: dodesz
Kedves Erika!
Remekbe szabott verset írtál, tele gyönyörű költői szavakkal, nagyon jó volt olvasni. Remélem, azóta már megfejtetted, "mit rejteget a tegnapután és a holnapelőtt".
Egy idő óta nem pontozok, de akkor is vígan megéri az ötöst!
Szeretettel: Kata
Nagyon kedves tőled, Kata köszönöm 🙂
Bocs, azért annyit még megkérdezek, hogy az első sorból nem maradt ki véletlenül két szótagocska?
De igen, kedves Dodesz, és nem is értem, hogy 🙂 Mindjárt javítom 🙂 Köszönöm!! Az értékelésedet is 🙂
Megvan (hogy ne lenne) az a Netelkás képalkotásod, a versed az a vezetése, amitől most is nagyon tiéd ez a vers. Nem mesterkélt ebben a rendben a "kanális-banális" rímpár, bennem őszinte tiszta vezetésű, ugyanakkor nagyon személyes versként szólalt meg. Örömmel olvastam.
aLéb
Köszönöm szépen, kedves aLéb 🙂
Kedves Erika!
Az első versszakból valami sokkal komorabbra számítottam, de aztán kiderült minden.
Ezt érzem költőileg e legerősebbnek, zseniálisak a képek!
A többiben a mondanivaló fogott meg.
Csak rohanjatok, fussatok én addig megkeresem és megélem a vidító dolgokat…nagyon jó!
Ilyenkor elfeledem a verstant! 🙂
Köszönöm az élményt!
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág, köszönöm, hogy jöttél, örülök, hogy ennyire tetszett 🙂 Viszont a verstanos megjegyzésed külön is érdekel. Valami bicsaklik?
Kedves Erika!
Nem néztem…írtam is, de ha már rákérdeztél…csak a két vesszőparipámat veszem górcső alá. 🙂
A 10-es sorok rendben vannak, a sorvégek váltakozóak, de nem ismétlődőek, vagy egyéb irányt követőek. A belső ritmika szintén változó. Ezt nem mondanám bicsaklásnak egyáltalán, azonban olvasás/értelmezés szempontjából a vers belső ritmusában nem jön feloldás, mint a mondanivalójában. Esetleg ilyesmire lehet hangsúlyt fektetni később. Érdekes a hosszú verslábak száma: 25-24-23-19-23 ha jól számoltam.
Persze ez is egyfajta oldásnak tekinthető, de nem tudatos (szinte biztos, hiszen alig észrevehető, csak az én Aspi agyam rakoncátlankodik:)) A végén az időbeni megállást jól erősíti az újra többségbe kerülő hosszú verslábak száma, azonban tudatosan ezekkel nagyon sokat lehet(ne) játszani még!
Az asszonáncok többségét rímmé alakítva is növelhető a vers technikai "értéke", azonban nekem elsősorban a mondanivaló és a megfogalmazás az, ami kiemeli a többi közül. Ez a lényeg. 🙂
Kedves Mákvirág, hálásan köszönöm értékes értékelésed, igyekszem hasznosítani az általad elmondottakat 🙂 De tény, hogy a tudatosság nálam kimerül a szótagszámlálásban, és még így is sokszor erőszakoltnak érzem a magam belső ritmusához viszonyítva 🙂
Esetleg az asszonánc (amit egyébként én kedvelek) kiváltására a versben tudnál mondani egy példát?
Köszi: Era
Kedves Erika!
Én magam is szeretem az asszonáncot, még ha sokszor említem is a hozzászólásaimban, hogy rímekre cserélhetőek.
Nem szeretek kotnyeleskedni más írásképébe, ezért nem szoktam példákat hozni, főleg nem átírni, de "Ha már lúd, legyen kövér!"
Egy rövidke szösszenet, s tán a jelentése sem sokat változott:
Mint vészjósló, szürkéskék madarak,
felhők köröznek a várak megett,
szárnyaik közt vad vihar-agyarak;
csőreikkel szaggatják az eget.
Ez lenne nagyjából az én verzióm. Ezen is lenne mit alakítani még, de a lehető legkevesebbet szerettem volna belenyúlni, kicserélni.
Szeretettel:
Mákvirág
Ó, így már értem, mire gondoltál – én viszont kifejezetten kerülöm a ragrímet, ezért is használom inkább az asszonáncot. Gondolok itt a "madarak-agyarak" rímpárra. De mindenképpen köszönöm, és tényleg nem vettem kotnyeleskedésnek, kifejezetten örülök, ha értő szemmel is olvasnak 🙂
Köszi!!
Erika
Kedves Erika!
Ragrím akkor lenne, ha egy szótag, azaz kizárólag a rag rímelne úgymond! 3 szótagnál ez a dolog átértékelődik.
Tetszik!
🙂
Jó a hangulata!
Szia Netelka!
Azt tudod, hogy miként vélekedek a munkásságodról, mert már párszor megírta. Tök leegyszerűsítve, imádom a verseidet. Mindegyikben azt érzem, hogy nekem szól az én nyelvemen. A verseidben mindig találok valami csemegét, ha nem minden az egyben ahogyan van. (Általában ez utóbbi a jellemző.) :))
A témáid vagy azok megfogalmazása számomra példamutató, amit szó szerint értek. Na, nem dicsérgetlek tovább. Tetszik azt' kész!
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli, nagyon örülök a véleményednek és hálás köszönetem 🙂
Erika
Ismét visszatértem, mert érdekes a kérdéskör, főleg ennél a versnél.
Azt írod, hogy kifejezetten kerülöd, ám mégis használod.
Nem is keveset. Még ugyanott is, ahol megjelölted nekem.
Több más helyen is. Sőt még asszonáncban is.
De ez semmit nem von le a mű értékéből szerintem.
Szeretettel:
Mákvirág