Ősi tereinken
Hangos senkik járnak
Unottan, kopottan
Céltalan lófrálnak
Összegyűlve nyeglén
Míg, valamire várnak
Házaink falára
Semmiket firkálnak
S ha nem tetszik netán
Valakinek az ábra
Kaphat, – úgy mondják –
Párat a pofájára
4 hozzászólás
Mint vers, nagyon jó, a mondanivaló is világos. Csakhogy ma más világot élünk. Jobb, rosszabb? ki tudja!!! S lehet, hogy a nyegle senkik is valakik. Csak mások az értékeik. Vagy: nincsenek értékeik, -ez az értékük. Üdv: én
Szia Zsenál!
Egyetértek Bödönnel, annyit módosítanék, hogy jobb és rosszabb egyben. Azt mindenki maga döntse el, merre hajlik a mérleg nyelve, de azzal viszont nem értek egyet, hogy érték lehet az értéktelenség, a "némaság".
Üdv, Balázs
Szia Zsenál!
értettem, s egyet értek azzal, hogy-bár ironimusan -de felemeled a hangod a megbélyegzés és az agresszió ellen. nálam legalábbis ez jött le….rosszul gondolom?
üdv: Cal
Valószínűleg saját tapasztalat, élmény e versed.
Végül is nem vagyunk egyformák (Hála Isten),
bár ami zajjal is jár, mint írod, az zavaró.
Gratula!
Barátsággal:Zsolti