Volt egy cicám,
nagyon kicsi,
mivel kislány,
neve Cili.
Így szólítánk
napról-napra,
míg oltását
meg nem kapta.
Ekkor esett
a nagy csoda:
Lány helyett ez
kandúr koma.
Mondta vígan
a bölcs doktor.
S némi vígasz:
– Nem kell kontroll.
Új név dukált
most, izibe,
így Ciluskánk
lett: Misike.
12 hozzászólás
Érik még az embert meglepetések…:))))
Aranyos versike!
Valóban. Pestiesen szólva: ……. van a menyasszonynak.:) Na jó, ez nem igazán ideillő, de ez jutott eszembe. Egyébként a lányom hozta a cicát, már előre közölte, hogy lány, aminek nem igazán örültem. De minden jó, ha a vége jó.:)
Üdvözlettel: Zsóka
Aranyos versike!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm Fél-X! Örülök, hogy itt jártál és elolvastad a versikét.
Barátsággal: Zsóka
Szia!
A probléma megoldódott!:-)) Bájos versike!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm, hogy itt jártál. Örülök, ha némi mosolyt sikerült arcodra csalni ezzel a kis verses történettel. 🙂
Szeretettel: Zsóka
A lényeg, hogy talpraesett legyen 🙂
Jópofi vers 🙂
Szeretettel
mesako
Kedves Mesako!
Ez kérem egy "bunyós" cica. A talpraesettséggel semmi baj.:)
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Bizony nem könnyű megállapítani a kiscicáknál, hogy fiúk, vagy lányok. 🙂
Nagyon aranyosan írtad meg a versedben a tévedést.
Ha a lakásban tartjátok a fiú cicát, sajnos muszály lesz ivartalanítani, mert mert a kandúrok jelölgetnek /mindent/és annak aztán van szaga ami soha semmivel nem jön ki. Legfeljebb ollóval, baltával, vagy tűzvésszel.
Különben meg imádni valóak és okosak. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm a jótanácsot! Szerencsére kertes házban lakunk, azonban "bejárós" a cica, úgyhogy valószínűleg előbb-utóbb sor kerül a dologra. Úgy tudom, az ivartalanított kandúrok ritkábban is kóborolnak el.
Örülök, hogy itt jártál.
Üdvözlettel: Zsóka
Eszembe juttattad egy harminc évvel ezelőtti esetemet. Az egyik beosztottam komoly nyúltenyésztő volt. Megkértem, hogy hozzon nekem, egy anyának való szép magyar vadas növendéket. Hozott. Kb. két hónap múlva elvittem egy másik munkatársamhoz, akinek volt m. v. bakja. (Nekem Californiai állományom volt.) Beraktuk hozzá. Először azt hittem, hogy valami nőgyűlölő fiúval hozta össze az én kislányomat a sors, de amikor jobban megnéztük, kiderült, hogy amit én vettem anyának, az is fiú volt a javából. Aztán, évekig válaszolgattam türelmesen a kérdésekre: Főnök, lefialt már a kannyula? Mennyi lett? És a többi bölcsesség.
Aranyos a versed. Kötött szótagszám, homogén ritmus, jó humor, mi kellene még? Semmi.
Gratulálok. a
Kedves Antonius!
Megtisztelsz, hogy elolvastad a versemet. Külön öröm számomra, hogy nem csak tartalmilag, hanem szerkezetileg is véleményezted, ugyanis ahhoz sajnos kevésbé értek, pedig fontos lenne több visszajelzést kapni róla.
Ez a nyuszis dolog kísértetiesen hasonlít a nagybátyám történetéhez. Ő Mátyásföldön lakott (Pesten). Szintén fiúként jött világra az ajándékba kapott nyúl, bár lányként, Rozi néven tisztelték. Ennek örömére szerettek volna néhány kicsikét, s összehozták egy fiúval. Ám hiába várták szorgalmasan az utódokat. 🙂
Üdvözlettel: Zsóka