Hegedűszó sír az éjszakában,
tenger távolában, valahol túl,
feljajdul, felzokog egymagában,
hol a suhanó esti szél vonul.
Bánatában muzsikál valaki?
Felejteni próbál, vagy vallani?
Vagy csak fájni, halkan, vacogva?
Csak fájni, leborulva, megbújva?
Lyukas kis álmokról hoz hírt a szél?
Hűtlen barátról? Hűlt csókról, ágyról?
Megszegett esküről…? Miről beszél?
Kikacagott vallomásról, vágyról?
Vagy tán egy lányról, ki már rég’ nem él…
Ki tudja, mi a búja, mit remél…
(Hallgatom csendben… elandalodva…)
Elringat a hegedű bánata,
s a tündértestű méla éjszaka.
10 hozzászólás
Szívből gratulálok!Nagyon szép ez a versed!
Szeretettel:Selanne
Én pedig szívből fogadom.
Köszönöm a kedvességed.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Szívfájdítóan gyönyörű verset írál. Nem találok szavakat rá, mennyire tetszik nekem az a lírai hangulat, ami árad belőle. Egy ifjúkori nyár jut róla az eszembe. Három barátnő-iskolatárs együtt nyaraltunk, s esténként a nagy verandán énekeltünk, amikor egyszerre a közlben megszólalt egy hegedű s a dalunkat szépen, érzéssel kísérte…
Gratlálok: Kata
Egy dalrészletet juttatál eszembe: "…találgatják hová jutnak, mely sarkára ennek a nagy világnak,…" Régi nótás esték jutnak eszembe, amikor még édesanyámmal esténként hímeztünk, és nótázgattunk. Köszönöm Neked. Szeretettel Era
Nagyon érzékletesen elénk tárod azt a sejtelmes éjszakát a hegedű bánatával és a méla éjszakával…:)
Gratulálok: Colhicum
Kedves Antonius,
tetszik, hogy a versednek szinte hangja van: az utolsó sorig hallani lehet a hegedűt. 🙂
Szép hangulatos vers.
Sanyi
Kedves Kata!
Köszönöm szépen kedves, elismerő szavaid és megtisztelő értékelésed.
Üdv. a.
Irigyellek kedves Erika, amiért édesanyáddal hímezhettél. Én soha nem nőzhettem édesapámmal. 🙂
Köszönöm látogatásod és kedves szavaid. a.
Kedves Colhicum!
Köszönöm szépen a gratulációd és, hogy megtiszteltél a figyelmeddel.
Üdv. a.
Kedves Sanyi!
Köszönöm kedves szavaid.
Üdv. a.