Fekszem a parton a fűbe’.
Alkonyat hangjai búgnak,
S égre meredt szemeimbe,
Jéghideg csillagok hullnak…
Tó-sima víztükör villan,
Ringanak, s játszva-remegnek,
– Hasztalan hittem: elillan, –
Fényei büszke szemednek…
Távoli szirtfokon kedves,
– Démonaid megidézem -,
Lengeteg képzeted verdes,
Nem követem… el sem érem…
Csónakod érjen a révbe,
S felhagyom céltalan harcom.
Lábnyomod szórom a szélbe,
S csöndemet óvom a parton…
24 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép vers, mélység árad belőle.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen Kedves.
Üdv. a.
Ez a versed is szép, és pontos, mint ahogyan már megszoktuk Tőled.
Üdvözöllek: Kata
Köszönöm szépen Kata a látogatásod, kedves szavaid.
Üdvözöllek én is. a.
Kedves Antal!
Jaj de szép ez a vers!
Szomorú is meg nem is.Elengedő-visszatartó.Szóval olyan mint ahogy egy csónak leng a vízen.A harmadik versszak utolsó két sora nagyon érdekesen van megszőve.Szép.Azt remélem tudod,hogy a csónak akkor é"révbe" ha hagyod.
Gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Valika kedves!
Szellemes hozzászólásaidban folyamatosan gyönyörködöm.
Ja. Tudom.
Köszönöm, hogy jöttél, s szóltál hozzám.
Üdv. a.
Olyan suttogóan szeliden szép antonius! Gratulálok!
Üdv:Selanne
Selanne kedves!
Köszönök Neked is mindent.
Üdv. a.
De gyönyörűszép ritmus!
Nagyon szeretem a verseidet. Igényesek, "versiesek".
Szeretettel: Szkítia
Én is nagyon szeretem a Te verseidet kedves Andrea.
Figyelem is folyamatosan, hogy "mit művelt" megint a bakonyi leány.
Köszönök mindent. a.
Már a cím daktilusai feltűntek, és a vers is gyönyörűen lüktet. A gondolat is szép, számomra amolyan "elengedő" vers hangulata van kissé. Egy pici kötözködésem lenne: szerintem felhagyni harc-cal lehet, nem harc-ot. Harcot feladni lehet. De tudom, a ritmus miatt így jön ki. 🙂
Üdv,
Poppy
Hölgyem, a kritika jogos. Böki az oldalam nekem is és nem is hagyom így, de egyenlőre nem találtam megoldást. A „végetér” sorkezdés nem daktilus, hanem trocheus, a „félbehagyom” hosszú, az „elhagyom” nem korrekt, de majd valami csak beugrik, mert így szerintem sem maradhat.
Köszönöm, hogy megerősítettél…
Üdv. a.
Olyan lágy, olyan andalító! Szép!
gratulálok!
Barátsággal Panka!
Panka kedves!
Köszönöm szépen.
Üdv. a.
Kedves Antal!
Nagyon szép a versed, igazán.
Üdv: József
Józsikám!
Köszönöm szépen megtisztelő véleményed, értékelésed.
Üdv. a.
Szia at!
Na, nekem aztán semmi keresnivalóm itt a csöndes partodon, majd óvatosan, lábujjhegyen írok, nehogy megzavarjalak. 🙂
Pszt! Elképzelem ezt a képet, nagyon kellemes időtöltés. Ilyenkor az ember másodpercek alatt képes átgondolni egy egész életutat. Nyugalmas olvasmány ez a vers, pedig vannak benne negatív dolgok. Nekem tetszett.
Még annyit, hogy írj sok ilyent! És most olyan csendben tűnök el, ahogy idelopóztam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ilyenkor átkozom magam, hogy a 95 decibel zajszintű gépteremben nem használtam rendszeresen a hallásvédő eszközöket. Hogy mik, kik surrannak el mellettem észrevétlen…
Igazán meglökhettél volna.
Kedves Tőled, hogy itt jártál. Köszönöm. a.
Wolf Drága! A bk.-n két dolog fájdította meg szívemet. A ma feltett költeményed és az, hogy ezt T. Marcsi Is olvassa4! Mi annyira hiszünk az általad leírtakban, hogy szinte már megmásíthatatlanként kezeljük. Ezért itt nagyon szépen kérlek, hogy Marcsi biztatására, légy szíves valami még valamilyen, kevésbé szomorú verst is feltenni. Bocsánat, hogy itt írtam, de nem tudtam hirtelen más módot találni. És kérlek, hogy a bk.-n is folytasd, mert mi olyanok vagyunk mint a róka, akit már megszelidítettél… Ani
Ugyan a Wolfok nem szoktak rókákat szelídíteni, de ha már megesett, eme furcsa eset, úgy lesz hölgyem, ahogy óhajtja. a.
Kedves Antal!
Ma nagy csend van az én szívemben is, és emlékeztem erre a versedre. Csak pihenni jöttem hozzád egy csöppet, és csendet őrizni…
Még mindig: pipacs
Köszönöm pipacska. Remélem kipihented magad.
A csendemet is jól őrizted.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Nagyon jó ritmusú vers. Kellemes volt elolvasni ezt a versed. Nyugalmat árasztó.
Ági
Köszönöm Ági a látogatásod.
Üdv. a