A semmi fogságából magamat kitépve,
végtelen küszöbén tétova létem fogódzót keres.
Esdeklőn nézek, de csak fintorog a Van, méltatlan dühöng:
Ez miért jött, nincs már szabad hely!
Csak meghúzom itt magam! – szégyenem szűköl –
én gáncsot nem vetek, azt sem tudom, hogy kell!
Egy próbát megérsz! A délceg vigyorgó erény
port rúg az arcomba, s a lihegő tüneménybe ölel.
Dobbanó ereim, muzsikát zsibongnak,
szemtelen látomás örvénye zizeg:
Jogom van a létre, maradhatok végre,
sorsom lesz nekem is, már kattognak a sínek!
Csak lassít a süvölvény, már ugranom kéne,
csupa-ránc sors pisszent: saját felelősségre!
…és fut a szél, gőgicsél, vasakon fütyül.
A fogódzót megkaptam, én tapasztalatlan.
Csak éhes ne lennék, és ez a rengeteg kellék,
rám aggatott emlék, mások kacatja ne húzna úgy!
Megszokások tára, legyen abraktarisznyája Pegazus csikajának?
Dohogj te gép, dohogj, veled dohogok!
Mást akarok, mást akarok!
Körülöttem szépek, tán ezrek is élnek, de
tömeges magányuk hőkölni késztet:Jó vonatra szálltam?
Megköveznének-e, ha sminkjüket lemosnám,
s ott állnának pőrén, ránc, ránc hátán mindegyikük bőrén?
S azoknak ott, kik szembe robognak, kél-e kedvük
pazarolni percet… de hiába merengek,
nem lassítanak, hogy hallják, húrjaink mit pengnek.
S mi maradunk dacos düheink buta árnyékában.
*
Állomások várnak, remények szállnak!
Talán a káoszból rendre ős álmom toppan,
s nem kérdezi honnan, merre futnak sínek,
bezárjuk a fülkét, miénk lesz-e sziget!
Odakünn, kártyázzák csak el a világot!
Tombolán bombát, divatokat rondát adjanak, vegyenek!
Nem nyitunk házalónak ajtót, vacakot mulandót
lelkünkre nem veszünk, csak hisszük,
hogy a párhuzamosok egyszer összeérnek.
7 hozzászólás
Kedves majusfa!
"Körülöttem szépek,tán ezrek is élnek,de
tömeges magányuk hökölni késztet.Jó vonatra szálltam?"
Sokat,nagyon sokat mondanak a sorok!
Gratulálok:sailor
Kedves Májusfa!
Versben alig jártasként mindössze a sorok keltette érzéseimre támaszkodom, amikor apránként, pár sorban kicsi kéznyomot hagyok.
Sosem teljes egyetlen emberi élet sem, s gondolatban, tettekben azért indulunk útnak, mert valami kevesebb, valami hiányzik, ami eddig volt, lehetett vagy épp kéznyújtásnyira arra vár, hogy a „kezünkbe vegyük”.
Valahol azt érzem, egy kör közepén állsz, körbefog Téged a világ olyan darabja, mi nem más, mint az az átok mókuskerék, miből kilépni nem tudhatunk, bár minden ízünkben arra törekszünk. Néha önnön-magunk vagyunk gátjai, hogy teljessé lehessen az apró milliő, ami örömet ad, néha visszahúz a makacs ragaszkodás a megszokáshoz, a felelősségérzet másokért.
Talán túlzás, de a vonat zakatolása és a Te érezhető zaklatottságod kellően összefonódik, és száz érzésben is csak egyet keresel, azt, amiben mégis tiszta maradhatsz.
Valamennyiünknek van egy saját szigete, ahol minden lehetséges, hol a számunkra fontos mind létező alakot ölt.
… és a természetes feltételezésed, hogy mások is küszködnek ilyen „kínnal”, bár álarcot viselnek, és mást mondanak, pedig mindaz, amit te természetes igényként megfogalmaztál, mind láthatóvá válna, ha oda a máz róluk.
Megfogott a sok belső rím, mit sejtem, nem készakarva alkottál, mégis keresetlenül a helyére került.
Igen, egyszer minden párhuzamos találkozik a végtelenben, hiszem! 
Üdvözöllek:
Val’
Kedves sailor!
Sok érthetetlen dologba botlunk életünk során. Egyik ilyen,hogy a tömegben is magányos lehet az ember. …és még mennyi furcsaság!
Üdv. Károly
Kedves Val'!
Ezt jól a fejemre olvastad!Mennyire igazad van!De azért hidd el, én már kinőttem a mókuskereket, bizonyítja az is, hogy van már vonatom. Ha jól belegondolunk, álarc mögé sem passzióból bújnak az emberek, inkább a félelmeik leplezése készteti őket. Persze, ha ottfelejtődünk a„ …dacos düheink buta árnyékában."akkor menthetetlenül a semmibe visz az a vonat. Azért megjegyzem, aki lélekkel ír, az hiába szeretne álarc mögé bújni, mert az akaratlanul is pőrére vetkőzik. A rímek? Jaaa! Hát ezek nem olyan rímek, mint amilyeneket az igazi rímfaragók szoktak alkotni. Te, ezek olyan tolakodó rímek! Még be sem fejezi az emberfia a mondatot, és már oda is pofátlankodik egyik másik. Nem szoktam kitörölni őket, mert hát ingyért vannak! Potya dísz.( Most megpróbálok kicsit belehúzni, hátha sikerülne odaérnem abba a végtelenbe, mert nagyon kíváncsi vagyok ám, hogy tényleg ott összeérnek azok a fránya párhuzamosok?)
Üdvözöllek Károly
Szia májusfa! 🙂
Adhatnék osztályzatot, de nem fogok, mert az a véleményem, hogy ha ilyent tudsz írni, akkor bizony fejlődőképes vagy.
Azért tetszik a versed, mert az utazgatásokat én is kedvelem, örök téma. Idén a nagyar érettségiben is megjelent. :)))
Versed tartalma nagyon komoly. Technikailag még fejlődnöd kell, mert a szótagok száma és a rímek tisztasága javítható, viszont örülök, hogy feltetted, mert fejlődést mutatsz.
Szerintem bátran írj verseket, jól áll neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy biztatsz, hogy szerinted idővel egyre jobban versnek lesz nevezhető, amit én versnek képzelek. De most hirtelen eszembe jutott a válasz arra, amit elsősorban hibámul rósz fel. Az én olvasatomban, a rím, és a szótagszám, (ritmus, zeneiség) csak dísze a versnek, alkalmazva őket szép verset írhatunk. Hát én valahogy megijedek, ha szépen zengnek a rímek, és a forma is… Voltak ilyen próbálkozásaim! Jó verset szeretnék írni egyszer, nem szépet! Lehet csúnyácska is, de a belbecs (tartalom) adjon neki tartást, tegye olyanná, hogy megálljon az olvasó egy percre, és érezze, talált valamit, amit nem akar elfelejteni. (Erről jut eszembe, a csúnyát egzotikus szépségnek titulálják, ha elnézők akarnak lenni vele, úgy hogy…) Írok itt nagyképűen, de azért csendben bevallom, ezt is, mint sok másikat, még nagyon sokáig javítgatom ám.:)))))))))
Baráti üdvözlettel Károly… ,vagyis hogy Májusfa))))))))